Címek

Friss topikok

Archívum

2012.01.02. 21:35 Hórusz-h

Akkor döntött az Alkotmánybíróság vagy mégsem döntött?

Korábbi, tavaly januári cikkünkben azt taglaltuk, mit fog tenni az Alkotmánybíróság és annak mi lehet a következménye.
Nem vitás, hogy alkotmányellenes rendelkezést tartalmazott a 2010. évi CLIV. törvény 36.§-a, amikor az állami társadalombiztosítási rendszerből kiszerződéssel fenyegette a magánnyugdíj-pénztárban maradni akarókat, ám amely cikkelyt a Parlament 2011. december 30-án hatályon kívül is helyezett, s ily módon nem élt hosszú életet . De vajon ehhez a döntéshez volt-e köze az Alkotmánybíróságnak?

Úgy gondolom, igen, volt, nem is kevés, annak ellenére, hogy a sajtóban és a közvéleményben mintha ellenkező álláspont fogalmazódott volna meg.

Az Alkotmánybíróság tavaly év közben nem maradt tétlen. Beadványok százai érkeztek főként a törvény  diszkriminatív jellege miatt. Több hónapos huzavona után, amely arról szólt, hogy egyáltalán van-e joga az AB-nak dönteni a kérdésben, még augusztusban szellőztették meg, hogy elkészültek a határozattervezettel, amelyben az állt, hogy a vitatott szabályt – a pénztárban maradók teljes kizárását az állami rendszerből, annak ellenére, hogy a munkáltató továbbra is hozzájárulást fizet utánuk az állami kasszába – nagy többséggel meg kívánják semmisíteni.  Paczolay Péter épp a mai napon közzétett interjújában erősítette meg, hogy az Origo értesülései pontosak voltak „Szivárogtatás mindig volt, de ami a nyáron történt, az túlment minden határon: arra még nem volt példa, hogy teljes határozattervezet kerüljön a szerkesztőségekhez, minisztériumokhoz.”

Az AB határozata  kimondta volna, hogy semmis a kormány kezdeményezésére a parlament által decemberben elfogadott törvénynek az a része, amely megvonja az állami nyugdíjjogosultságot a magánnyugdíjpénztárban maradóktól. Ezzel azok is  jogosulttá váltak volna az állami nyugdíj arányos részére, akik pénztári tagok maradtak. A másik pont, amelyet a határozattervezet tartalmazott, kimondta volna, hogy bár a munkáltatói járulékot a 2010-es törvény átkeresztelte nyugdíj-hozzájárulássá, ám ez az AB szerint nem változtatott annak jellegén,  mert ha továbbra is a nyugdíjkasszába folyó közteherről van szó, az továbbra is nyugdíjjogosultságra jogosít. Tudomásom szerint az AB-hoz érkezett beadványok egyébként is a törvénynek e két pontját tartották zömében alkotmányellenesnek.


Ez már a múlt, mint tudjuk, ezt a határozattervezetet végül nem fogadták el, ugyanis ezt követően néhány napon belül megérkeztek az AB újonnan delegált tagjai, és az AB – egészen december utolsó munkanapjáig – a közvélemény tudtával nem foglalkozott a kérdéssel tovább.


Ugyanakkor elégségesnek bizonyult a  kiszivárgott és a sajtóban is megjelent hír ahhoz, hogy a Parlament maga lépjen, néhány nappal megelőzve az  Alkotmánybíróságot, amikor december közepén a már taglalt módon saját rendelkezését szüntette meg, és törölte a „kiszerződés” intézményét a nyugdíjtörvényből.
Ezért az AB december végén már csupán azt konstatálhatta, hogy a határozattervezetében szereplő megsemmisítési körülmények  okafogyottá váltak, hiszen addigra benyújtott törvényjavaslat született a korábbi törvény  alkotmányellenes  rendelkezéseinek megváltoztatásáról. Az AB így határozatot nem  hozott, a Parlament pedig elkerült egy egyértelmű újabb törvényi megsemmisítést.

Továbbra is az a véleményem, mindez az Alkotmánybíróság megszellőztetett és még 2011-ben elfogadásra előterjesztett határozattervezetének köszönhető, így – bár a végső döntést formailag nem az AB mondta ki – a testület ebben az esetben is elvárható módon cselekedett, bár nem éppen akkor és úgy, ahogyan arra sokan számítottak. Nincs többé „kiszerződés”, a megmaradt – egyelőre 102 ezer főt kitvő – pénztári tagok vagyona is megmaradt, igaz, ez utóbbit nehéz lett volna beterelni az állami kasszába, amennyiben ők nem akarják.

Mindez azért fontos, mert bár időközben változtak az alkotmánybírósági beadványok szabályai, továbbra sem tűnik reménytelennek  az AB-tól alkotmányos jogorvoslatot kérni, amennyiben az adott jogszabály valóban alkotmányellenes.  Tartok tőle, hogy magánnyugdíj-ügyben még találkozhatunk ilyennel a jövőben, ám  a részletes szabályok egyelőre még nem láttak napvilágot.
Erre maga Paczolay Péter is utal a hivatkozott interjúban: „Az érintettek, vagyis az indítványozók nevében nem beszélhetek, de 2012 első három hónapjában számukra is nyitva áll majd az a lehetőség, hogy nemcsak egy sérelmes bírói döntés esetén, hanem pusztán jogi érdek igazolása mellett az utólagos normakontrollra irányuló kérelmüket megújítsák. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy van egy széles kör, akiknek a jogi érdeke igen könnyen bizonyítható. Arra számítok, hogy ezek az ügyek vissza fognak jönni.”
 

A meccs tehát nincs lefutva…

Szólj hozzá!

Címkék: nyugdíj alkotmánybíróság ab állami magánnyugdíj pénztár magánnyugdíj pénztárban maradók kiszerződés


2012.01.01. 14:14 Hannabori

Egy újabb nehéz (?!) döntés...

 Figyelve a történéseket, újból aktuális megnyitni blogunkat. A helyzet annyiban nem változott, hogy a magánnyugdíj-pénztárban maradók ismét döntés előtt állnak, és hogy e döntés nehéz vagy sem, mindenki döntse el maga. Mi mindenesetre megpróbálunk segíteni, hogy a döntés könnyebb legyen. 

Közel egy éve a törvényalkotók átalakították a nyugdíjrendszert, és "A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról" szóló 2010. évi CLIV. törvény rendelkezései alapján a mintegy 3 millió pénztártag száma 102 ezerre csökkent.

A hivatkozott jogszabály 36. §-a nem hagyta meg a valóban szabad döntést, hiszen a maradó tagokat - a munkáltatói befizetések fenntartása mellett - a jövőre nézve 2011. december 1. napjától teljes mértékben kizárta az állami nyugdíjrendszerből.

A 2010. évi CLIV. törvény 36. §-a "A társadalombiztosítási nyugellátásról" szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 2. §-át az alábbi (6) bekezdéssel egészítette ki:

 

"(6) Az a személy, aki

a) 2011. január 31-ét követően létesít magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszonyt, a jogviszony létesítésének időpontjától, de legkorábban 2011. december 1-jétől kezdődően,

b) 2011. január 31-éig kezdeményezi a magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszonyának fenntartását, 2011. december 1-jétől kezdődően

a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben további szolgálati időt nem szerez, és az ezt követően szerzett keresete, jövedelme a társadalombiztosítási nyugellátások megállapítása során nem vehető figyelembe, azonban a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 32/B. §-ában meghatározott feltételek szerint az időskorúak járadékára jogosult.”

 

Ez a rendelkezés gyakorlatilag a maradó pénztártagoktól megvonta az állami nyugdíjrendszer előnyeit azzal, hogy a mindösszesen 34%-os nyugdíjjárulék befizetésből 24%-ot ezen pénztártagok munkáltatói utánuk az állami nyugdíjalapba fizetnek. A törvény ezen rendelkezésének alkotmányosságát - több másik mellett - különböző szervezetek és magánszemélyek támadták, blogunk korábbi bejegyzésekben foglalkozott is a várható alkotmánybírósági döntésről, annak esetleges következményeiről. Figyelemmel a hivatkozott szabályozásra, sokan csak emiatt - nem önként és szabad meggyőződésükből - döntöttek az átlépésről, és hagyták ott korábban választott magánnyugdíj-pénztárukat. Sokan közülük éltek az általunk is többször belinkelt jognyilatkozat letétbe helyezésének intézményével, azt gondolom, hogy a mostani történéseket látva nem hiába tették ezt.

 

Mi történt az elmúlt egy évben?

 

Az Alkotmánybíróság - bár többször elővette az ügyet, határozattervezeteket készítettek - mégsem határozott, 2011. december 28-án - amikor a jogszabály adta keretek között erre utoljára lehetett volna lehetősége - nem vette fel a döntés ódiumát.

 

Ezt megelőzően azonban az Országgyűlés meglepő döntést hozott:

2011. december 23. napján elfogadták a 2011. évi CXCIV. törvényt Magyarország gazdasági stabilitásáról. E törvénnyel több jogszabályt - köztük a Tny.-t - is módosították. A törvény 49. § (9) bekezdése eltörölni rendeli a számos esetben támadott és a 2010. évi CLIV. törvény 36. §-ával bevezetett fent idézett rendelkezést (Tny. 2. § (6) bekezdését), amely a maradó pénztártagokat 2011. december 1. napjától kizárta a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből. A törvény megnyitotta újból a lehetőséget arra, hogy a magánnyugdíj-pénztártagok áttérjenek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe (49. § (6) bekezdése), erre 2012. március 31. napjáig van lehetőség, és a tagok eddigi kötelező tagdíját (10%) véglegesen átirányította a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.

A törvény indokolása kimondja, hogy "összhangban a kötelező tagdíjfizetésre vonatkozó rendelkezések megszűnésével indokolt megteremteni a magánnyugdíj-pénztári tagok visszalépési lehetőségét. Visszalépés esetén a tag pénztártagsága alatt összegyűjtött tagdíj-kiegészítést a tag rendelkezése szerint részére ki kell fizetni, vagy önkéntes pénztárba, vagy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe kell utalni. A kötelező tagdíjfizetés megszüntetésével, valamint adő szabály, mely szerint aki korábban pénztártag maradt, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépési lehetőség megteremtésével egyidejűleg a kiszerződés jogintézménye (tehát, az, aki a magánnyugdíjpénztárban maradt, így 2012. januárjától elért keresetei, jövedelmei nem számítanak be a majdani állami nyugdíjába), hatályon kívül helyezésre kerül, mivel a 10% egyéni járulékfizetés a továbbiakban nyugdíjjogosultságot keletkeztet."

 

Összegezve: az eddig megismert és törvényi szintre emelt szabályozásból tehát az derül ki, hogy ismét megnyílt a kapu az állami nyugdíjrendszerbe, de tekintettel arra, hogy mind az pénztártagokat, mind a korábban átlépőket az állami nyugdíjrendszer azonos módon kezeli (hiszen azonos a befizetésük mértéke is), a mai napig pénztárukban maradóknak semmi okuk nincsen a váltásra.

7 komment

Címkék: döntés nyugdíj alkotmánybíróság állami társadalombiztosítás országgyűlés nyugdíjpénztár magánnyugdíj


2011.01.24. 13:11 magyi

Most már mindenkinek döntenie kell!

Közeledik a hó vége. Most már mindenkinek döntenie kell. Megy vagy marad.

Sokan, sok helyen leírták, akiknek csak pár évük van a nyugdíjig, és jelentős összeg van a pénztári számlájukon, maradjanak. A fiataloknak is érdemes maradni, hiszen nem lehet tudni, hogy milyen szabályok lesznek érvényesek 25-50 év múlva, mire nyugdíjba mennek. Valószínűleg jelentősen megnő a nyugdíjkorhatár és érezhetően alacsonyabbak lesznek az állami nyugdíjak.
De mit tegyenek a 40 és 50 év közöttiek? Nekik számolniuk kell. S a számolás, természetesen attól is függ, hogy az Alkotmánybíróság hogyan fog dönteni. S persze a felhalmozott tőkétől is. Akinek négy millió forint feletti pénze van, ne hezitáljon, maradjon pénztártag. De mit tegyen, kinek csak 2-3 millió forint gyűlt össze? Hiszen az ő nyugdíjuk egyértelműen az AB döntéstől függ.
Ugyan nagy valószínűséggel megsemmisíti az Alkotmánybíróság a diszkriminatív szabályokat, de nem tudjuk, hogy mikor.  Erről már részletesen írtunk:
Mindenestre már csak pár nap maradt, hogy a még mindig közel 3 millió ember eldöntse, marad, vagy az igen kockázatos állami nyugdíjat választja-e.
Aki kényszer hatása alatt az államit választja, csak peres úton fog tudni a magánnyugdíj-rendszerbe visszakerülni. Fontos, hogy legalább a jogfenntartó nyilatkozatot töltsék ki, s ellenjegyeztessék egy ügyvéddel. Itt például találhatunk egy nyilatkozatmintát:
Ne feledjük: abban az esetben, ha az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezi a diszkriminatív szolgálati idő-számítást, és aki a későbbiekben szeretné érvényesíteni – tévedés, megtévesztés, kényszer, stb. miatt – az érvénytelenség jogkövetkezményeit, azaz kéri az eredeti állapot helyreállítását, bizonyítani köteles, hogy e törvényi előírás nélkül magánnyugdíjpénztári tag maradt volna.  E jogfenntartó nyilatkozat aláírására tehát ugyancsak a január 31-i határidő érvényes.
A magunk részéről azért is javasoljuk az ügyvédi letétbe helyezést a Nyugdíjfolyósítónak történő megküldés helyett, mert míg az ONyF szervei ezt nem kötelesek átvenni és „kezelni”, az ügyvédi letét önmagában is bizonyítékul szolgál a jogfenntartó nyilatkozat aláírására, annak időpontjára és amennyiben szükséges, a letét bármikor felszabadítható. 

Szólj hozzá!

Címkék: döntés ab fiatalok állami ügyvédi idősebbek magánnyugdíj jogfenntartás letét


2011.01.20. 10:50 Hannabori

A zárt nyugdíjkasszáról

A társadalombiztosítás átalakításával kapcsolatban semmi biztos nem tudható, azonban vannak olyan nyilatkozatok, amelyek mentén bizonyos lépésekkel előre számolni lehet (és kell is).

Az Index múlt heti cikke is ad bizonyos támpontokat: a Magyar Köztársaság kormányfője egy hete interjút adott a Wall Street Journal-nak és a Dow Jones hírügynökségnek.
„Világossá kell tennünk, hogy a korhatár előtt senki nem mehet nyugdíjba, és azt is, hogy az állami nyugdíjalap nem fizethet több nyugdíjat, mint amennyit beszed (a nyugdíjjárulékokból).”- mondta a Dow Jones-nak Orbán Viktor.
A fenti tétel a kormány határozott célja, azt a 2010. december 15. napján megjelent 1281/2010. (XII.15.) Korm. sz. határozat is rögzíti:
„[A Kormány] törvényben rögzített módon biztosítja, hogy nyugdíjat csak a nyugdíj céljára befizetett összegekből lehet finanszírozni, a költségvetés egyéb bevételei terhére nyugdíj nem fizethető, egyúttal a társadalombiztosítási nyugdíjalapba befizetett járulékokat kizárólag nyugdíj kifizetésekre lehet fordítani.”
 
Mit is jelent ez valójában?
 
Egy időben:
adott számú járulékbefizetőtől, adott járulékkulcs alapján beszedett nyugdíjjárulék az egyik oldalon
adott mértékű nyugdíjjáradék kifizetése adott számú nyugdíjas részére a másik oldalon
úgy, hogy a két oldal különbsége 0.
A prognózisok alapján azonban demográfiailag úgy változik a magyar társadalom, hogy míg egyrészt az élve születések száma drasztikusan csökkent (1975-ben 195e, 1985-ben 130e, 1995-ben 113e, 1998-tól napjainkig 95e-97e között stagnál), addig a várható élettartam, ha fokozatosan is, de növekszik. A tendencia alapján ebből az következik, hogy 20-30-40 évre előrevetítve a „zárt nyugdíjkassza” csak úgy tartható fent, ha:
Növeljük a nyugdíjjárulékot:
1. a nyugdíjbefizetők számának növelésével (a jelenkori élve születések száma drasztikus növelése, gazdaság „kifehérítésével” több járulékfizető bevonása a rendszerbe, nyugdíjkorhatár emelése)
2. nyugdíjjárulék kulcsok növekedése (ami már most is jelentős mértékű, 34%)
vagy
Csökkentjük a nyugdíjkiadásokat:
1. a nyugdíjasok számának csökkentésével (az az a nyugdíjkorhatár kitolásával)
2. nyugdíjjáradékok fokozatos csökkentésével
Sem a nyugdíjbefizetők drasztikus növelését, sem a járulékok emelését hosszútávon nem tartom kivitelezhetőnek, így – a zárt rendszer fenntartásához – a nyugdíjkiadások csökkentésével kell reálisan számolni. Tehát 20-40 év távlatában folyamatosan csökkenni fognak a nyugdíjak, szakkifejezéssel csökken a helyettesítési ráta (nyugdíj az életkereslet százalékában), mivel az aktív – inaktív népesség aránya a várható demográfiai változások miatt tovább romlik.
 

1 komment

Címkék: társadalombiztosítás demográfia nyugdíjkorhatár nyugdíjjárulék helyettesítési ráta zárt nyugdíjkassza nyugdíjjáradék járulékbefizető élve születések nyugdíj csökkenés


2011.01.19. 11:20 magyi

Mit mutatnak a számok? 2. rész.

Azt ígértük, hogy több napon át kiszámoljuk egy-egy ember várható nyugdíját. Továbbra is két programot használunk. Ezek különböző előfeltevések alapján készültek, ezért a számok programonként nagy eltérést mutatnak. Irányában viszont megegyeznek.

Az első programot a nyugdíjpénztárak készítették és itt található:
http://tajekozodjon.com/nyugdijkalkulator/. Azért használjuk ezt a programot, mert nem csak a jelenleg érvényes szabályok alapján számolja ki a várható nyugdíjat, hanem a régi alapján is. Ez azért fontos, mert ha az Alkotmánybíróság megsemmisíti a törvény 36.§- t, vagyis eltörli azt a szabályt, hogy a pénztárban maradók elvesztik az állami nyugdíjuk egy jelentős részét, ez a számítás újra relevánssá válik.

A másikat itt találhatjuk: http://www.netfolio.hu/befektetesi_tippek/2010/12/magannyugdijpenztar_menni_vagy_maradni?nl=1

Ez a program talán még fontosabb szempont alapján készült. Azt feltételezi, hogy 20-40 év múlva folyamatosan csökkenni fognak a nyugdíjak, szakkifejezéssel csökken a helyettesítési ráta (az életkereset mekkora százaléka a nyugdíj), mert az aktív - inaktív dolgozók aránya a várható demográfiai változások miatt tovább romlik.

Nézzük a második embert. Férfi, 31 éves, egyetemre járt, és közben is dolgozott már. 10 év szolgálati ideje van. Most 375 ezer forint a bruttó fizetése. 65 évesen megy nyugdíjba. Jelenleg 1. 400 ezer forintja van a nyugdíjpénztárban. 3%-os nettó reálhozammal számoltuk ki.

Állandó 66%-os helyettesítési ráta (a jelenlegi marad a következő 40 évben)

Pénztártag marad és a 36.§-t nem törli el az AB, Ft

Visszalép a tisztán állami rendszerbe, Ft

Pénztártag marad és nem veszti el a szolgálati idejét (várható AB döntés), Ft

163 026

 211 266

270 580

 

Csökkenő helyettesítési ráta

 

Pénztártag marad, és a 36.§-t nem törli el az AB, Ft

Visszalép a tisztán állami rendszerbe, Ft

Pénztártag marad és nem veszti el a szolgálati idejét (várható AB döntés), Ft

saját számítás

 

178 927

131 116

270 708

         

 A számok jól mutatják. Ennek a fiatalembernek, ha 24 év múlva nyugdíjba megy s tényleg a kétharmadára csökken a helyettesítési ráta, az AB döntéstől függetlenül is a nyugdíjpénztárban maradás az érdeke.

 

Szólj hozzá!

Címkék: döntés számok ab nyugdíjas állami állandó ráta pénztártag csökkenő helyettesítési


2011.01.17. 13:36 magyi

Mit mutatnak a számok? 1.rész

A mai naptól kezdve, több napon át, kiszámoljuk egy-egy ember várható nyugdíját. Két programot használunk. Ezek különböző előfeltevések alapján készültek. Ezért a számok nagyságrendje eltér egymástól.

Az első programot a nyugdíjpénztárak készítették és itt található: http://tajekozodjon.com/
(a kalkulátor elérhetősége: http://tajekozodjon.com/nyugdijkalkulator/). Azért használjuk ezt a programot, mert nem csak a jelenleg érvényes szabályok alapján számolja ki a várható nyugdíjat, hanem a régi alapján is. Ez azért fontos, mert ha az Alkotmánybíróság megsemmisíti a törvény 36.§- t, vagyis eltörli azt a szabályt, hogy a pénztárban maradók elvesztik az állami nyugdíjuk egy jelentős részét, ez a számítás újra aktuálissá válik.

 A másikat itt találhatjuk:

http://www.netfolio.hu/befektetesi_tippek/2010/12/magannyugdijpenztar_menni_vagy_maradni?nl=1

Ez a program talán még fontosabb szempont alapján készült. Azt feltételezi, hogy 20-40 év múlva folyamatosan csökkenni fognak a nyugdíjak, szakkifejezéssel a helyettesítési ráta (az életkereset hány százaléka a nyugdíj), mert az aktív - inaktív dolgozók aránya a várható demográfiai változások miatt tovább romlik.

Nézzük az első embert. Férfi, 28 éves, egyetemre járt, és közben is dolgozott már. 5 év szolgálati ideje van. Most 187 ezer forint a bruttó fizetése, amely az évek során nöni fog. 65 évesen megy nyugdíjba. Jelenleg 980 ezer forintja van a nyugdíjpénztárban. 3%-os nettó reálhozammal számoltuk ki.

 

Állandó 66%-os helyettesítési ráta (a jelenlegi marad a következő 40 évben)

Pénztártag marad és a 36.§-t nem törli el az AB, Ft

Átlép és csak állami nyugdíja lesz, Ft

Pénztártag marad és nem veszti el a szolgálati idejét (várható AB döntés), Ft

126 718

 178 522

216 349

 

Csökkenő helyettesítési ráta

Összes nyugdíj (65 év elérése esetén)

Pénztártag marad és a 36.§-t nem törli el az AB, Ft

Átlép és csak állami nyugdíja lesz, Ft

Pénztártag marad és nem veszti el a szolgálati idejét (várható AB döntés), Ft

saját számítás

104 733

64 795

150 000

 

A számok jól mutatják. Ez a fiatalember, ha 37 év múlva nyugdíjba megy s tényleg a kétharmadára csökken a helyettesítési ráta, maradjon az AB döntéstől függetlenül is a nyugdíjpénztárban.

 

4 komment

Címkék: döntés nyugdíj számolás állami magán ráta helyettesítési


2011.01.15. 12:16 Hannabori

Az örökölhetőség témaköréről még egyszer...

A magán-, illetve az állami nyugdíjrendszer közötti választáskor fontos szempont lehet, hogy mi történik az egyén befizetéseivel, ha ő – akár a nyugdíjas kor elérése előtt, akár utána – meghal.

A két rendszer szabályozását összevetve az alábbiak állapíthatók meg:

1. A magánnyugdíjrendszerben a pénztár - a pénztártag felhalmozási időszakban történő halála esetén – az általa megjelölt kedvezményezett(ek) részére egy összegben kifizeti az elhunyt pénztártag számlaegyenlegének teljes összegét. A pénztártag kedvezményezettként bármely természetes személyt megjelölhet, nem kell követnie a törvényes öröklés rendjét, így a házastársán, gyermekein, közelebbi családtagjain túl, kedvezményezett lehet akár a szomszédja, vagy ne adj’ Isten a szeretője:) Egyszerre akár több kedvezményezett is megjelölhető, meghatározhatja több kedvezményezett esetén az öröklés arányait. A kedvezményezett(ek) személye megváltoztatható,  új „örökös”, vagy „örökösök” jelölhetők ki. Amennyiben nincs kijelölve kedvezményezett, vagy az korábban „kiesik” az öröklésből, úgy a törvényes öröklés rendje érvényesül. A pénztártag után a kedvezményezett részére kifizetendő összeg nem képezi a hagyaték tárgyát, így nem terhelhető. A kedvezményezett az örökléssel, annak időpontjában a számlaegyenleg kizárólagos tulajdonosává válik: kérheti egyösszegű kifizetését, ugyanazon, vagy más pénztárnál vezetett saját számlájára való átutalását. Lehetősége van arra is, hogy kérje az összeg átutalását a Nyugdíjbiztosító Alap részére, hogy abból az állam – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján – hozzátartozói nyugellátást állapítson meg részére. 

2. Az állami rendszerben az elhunyt (jogszerző) után – az 1997. évi LXXXI. törvény – alapján hozzátartozói nyugellátás címén özvegyi nyugdíj, árvaellátás, illetve szülői nyugdíj fizethető, azonban mindhárom ellátásnak komoly feltételei vannak. Az ellátások – fajtájuktól függően – csak az elhunyt házastársának, élettársának, gyermekének, szülőjének, esetlegesen felmenőinek járnak. A személyi kör a magánnyugdíj rendszerben történő „örökléshez” képest tehát jóval behatároltabb, szűkebb. Az egyes kategóriákban a jogosultságot egyéb feltételekhez is kötik (pl. élettársak esetében legalább egy év együttélés és egy közös gyermek, vagy 10 év együttélés, gyermek esetében max. 16 éves korig jár az árvaellátás, illetve nappali intézményes oktatásban résztvevőnél 25 éves korig, szülői nyugdíj esetén az a szülő jogosult, aki – a „neki jogot szerző”- gyermeke halálakor rokkant volt, vagy 65 éves elmúlt, vagy egy éve már gyermeke tartotta el.) Tovább szűkíti a kört, hogy a hozzátartozói ellátás valamennyi formájához feltétel, hogy a jogszerző – halála előtt – már megszerezze az öregségi, illetve a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt, vagy már öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjasként haljon meg. A (végleges) özvegyi nyugdíj további feltétele, hogy a túlélő házastárs saját jogon nyugdíjas, vagy rokkant legyen; illetve árvaellátásra jogosult fogyatékos, vagy tartósan beteg gyermek, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodjon, ellenkező esetben az özvegy csak ideiglenes özvegyi nyugdíjat kap. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj időben korlátozott (max. 1 év, bizonyos esetekben 1,5 vagy 3 év lehet a folyósítás időtartama). Míg a magánrendszerben a kedvezményezett a teljes – addig felhalmozott – összeget kézhez kapja, addig megözvegyülés esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj 60%-a annak az öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, ami az elhunytat a halála idején megillette, vagy megillette volna. Amennyiben az ideiglenes özvegyi nyugdíj iránti jogosultság határideje eltelik, és az özvegy jogosult (végleges) özvegyi nyugdíjra, annak mértéke 30%-a annak az öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, ami az elhunytat a halála idején megillette, vagy megillette volna. Az árvaellátás (30%) és a szülői nyugdíj (60%, bizonyos esetekben 30%) mértéke is hasonló módon számítandó. Az állami rendszer juttatásai tehát mértékükben is jelentősen korlátozva vannak.

3. Alapvető különbség van a két rendszer között abban, hogy míg a magánnyugdíj-pénztárak esetében az összeg a felhalmozási időszakban – az az a nyugdíjjogosultság elérése előtt – örökíthető, addig az állami rendszerben pont a jogszerző (elhunyt) jogosultságot keletkeztető szolgálati idejének meglétét kötik ki feltételként. A magánnyugdíj rendszerben azonban – bizonyos konstrukciókkal (elején határozott időtartamos életjáradék, végén határozott tartamos életjáradék, kettő vagy több életre szóló járadék) lehetőség lesz a nyugdíjkorhatár után is „pénzhez juttatni” a kedvezményezettet.

 

Szólj hozzá!

Címkék: szolgálati öröklés nyugdíj állami házastárs rokkantsági nyugdíj nyugdíjrendszer élettárs magánnyugdíj kedvezményezett özvegyi nyugdíj örökölhető járadékfajták árvaellátás hozzátartozói ellátás szülői nyugdíj ideiglenes özvegyi nyugdíj felhalmozási időszak


2011.01.14. 15:28 mollie

Közelgő határidők és igazolási kérelem

 Amint ismeretes, a 2010. december 21-én kihirdetett 2010. évi CLIV. törvény és a végrehajtására kiadott 297/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet szerint a magánnyugdíj-pénztári tag a magánnyugdíjrendszerben fennálló tagsági jogviszonya fenntartásának szándékáról 2011. január 31. napjáig kell nyilatkozzon az ONyF ügyfélszolgálati irodáinak valamelyikén, mégpedig személyesen. A nyilatkozattételi jog tehát sem meghatalmazott útján, sem írásban nem gyakorolható. 

A nyilatkozattétel elmaradása azt eredményezi, hogy a magánnyugdíj-pénztári tag e tagsági jogviszonya 2011. március 1. napjával automatikusan megszűnik.
 
A törvény azonban lehetőséget biztosít azoknak, akik a nyugdíjigazgatóság előtti nyilatkozattételben bizonyos – a törvényben felsorolt okból – akadályozva vannak, ők 2011. január 21-éig írásban kérhetik a nyugdíjigazgatóságtól a helyszíni nyilatkozattétel lehetőségét. 
Ilyen írásos kérelmet előterjeszthet:
aki testi fogyatékossága vagy
egyéb egészségügyi ok miatt a személyes nyilatkozattételben akadályozott, vagy
személyi szabadságát korlátozó büntetés vagy intézkedés hatálya alatt áll. 
 
Mindazok, akik 2011. január 31-ig tartósan külföldön foglalkoztatottnak, tartós külföldi szolgálatot teljesítőnek vagy külföldi tanulmányokat folytatónak minősülnek, a pénztártagság fenntartására irányuló nyilatkozatukat – szintén személyesen – a Magyar Köztársaság külképviseletén is megtehetik. 
 
A törvény kifejezetten tartós külföldi jogviszonyról szól, az átmenetileg külföldön tartózkodók, családtagi jogcímen kint élők, külföldön élő munkanélküliek, stb. e körből kiesnek, ha nem tudnak 2011. január 31-ig visszatérni Magyarországra, a nyilatkozat megtétele céljából. Ezzel kapcsolatban ajánljuk az Index cikkét olvasásra: 
 
Van azonban e törvényben is jogi lehetőség ún. igazolási kérelem benyújtására a nyugdíjfolyósító szerveihez:
„ (6)…. A helyszíni nyilatkozattételre jogosult személy, illetve a tartósan külföldön tartózkodó pénztártag [24. § (10) bekezdés], ha nyilatkozatát 2011. január 31-éig rajta kívül álló okból nem tudta megtenni, akkor az akadály megszűnésétől számított 8 napon belül, de legkésőbb 2011. február 28-áig a nyilatkozat 24. § (10) bekezdése szerinti módon való pótlásával egyidejűleg igazolási kérelmet terjeszthet elő.
(6a) A (6) bekezdés szerinti igazolási kérelemről a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv annak előterjesztését követő 15 napon belül, a közigazgatási hatósági eljárás szabályai szerint eljárva dönt.
(6b) Az igazolási kérelem jogerős elbírálásáig a kérelmező pénztártag követelésének értéke a 24. § (11) bekezdése szerint nem adható át. Ha az igazolási kérelemnek helyt adnak, a magán-nyugdíjpénztári tagság nem szűnik meg, illetve 2011. március 1-jére visszamenőlegesen helyreáll.”
 
Az igazolási kérelem benyújtására tehát két határidőt is találunk a törvényben: az akadály megszűnésétől számított 8 napon belül kell benyújtani (ezt nyilván igazolni is kell), de legfeljebb 2011. február 28-ig lehet megtenni, ez utóbbi határidő tehát jogvesztő jellegű. 
 
Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a közigazgatási hatósági eljárás szabályainak alkalmazhatósága egyben azt is jelenti, hogy ha a nyugdíjfolyósító igazgatási szerv az igazolási kérelmet elutasítja, azellen megnyílik a bírósági út lehetősége: a bíróság a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint jár el és hoz ítéletet az igazolási kérelem ügyében. 

Szólj hozzá!

Címkék: nyilatkozattetel magannyugdij maganpenztar onyf igazolasi kerelem birosag


2011.01.12. 17:29 magyi

Mit fog tenni az AB és mi a következménye?

 Egy ma megjelent Index írás, meg nem nevezett forrást használva, azt prognosztizálja, hogy az AB a magánnyugdíjpénztár tagok döntését szabályozó egész törvényt nem fogja megsemmisíteni, sőt, azt valószínűsíti, hogy lényegében csak a 36.§ - t fogja hatályon kívül helyezni.  A törvény 36.§ - a szerint a későbbiekben a ledolgozott évek – annak ellenére, hogy ugyanannyit fizet utánuk a munkáltató – nem számítanak szolgálati időnek:

Álláspontom szerint nem csupán az a rendelkezés alkotmányellenes, amely az állami nyugdíj egy részétől megfosztja a pénztárban maradókat (36.§), hanem, szerintem a nyilatkozási mód és határidő is alkotmányellenes. De ez nem jelenti azt, hogy ne adj’ Isten nem az Indexnek lesz igaza.
 
És ha az Indexnek lesz igaza, akkor két jó megoldás van:
1. pénztárban maradni
2. ügyvédi ellenjegyzéssel, letétbe helyezve egy jogfenntartó nyilatkozatot írni, miszerint is kényszer hatására hagyta el a pénztárat, s amennyiben ez a kényszer (az említett 36.§) megszűnik, fenntartja a magánnyugdíjpénztár-tagságát
Ilyen nyilatkozatmintát találhatunk a SZEMA honlapján (www.szema.hu) és a Stabilitásnál is. A kettő között az a különbség, hogy szerintem teljesen felesleges a Nyugdíj Főigazgatóságra beküldeni, bár nem is árt. A későbbi jogi eljáráshoz az ügyvédi ellenjegyzés és letét kell. Mindezt, persze, január 31-ig
 
Ha az Indexnek igaza van, máris leegyszerűsödött a döntés. Nyilatkozni a pénztárban maradásról vagy nyilatkozni a jogfenntartásról! 

Szólj hozzá!

Címkék: szolgálati alkotmánybíróság idő nyilatkozat magánpénztár magánnyugdíj jogfenntartó nyilatkozat


2011.01.11. 14:13 Hórusz-h

A névleges egyéni számlás nyugdíjrendszerről

 Korábbi bejegyzésünkben már érintettük a kérdést: az ONyF levelében biztosította a visszalépőket, hogy „a magánnyugdíj-pénztárak eddigi egyéni számláján nyilvántartott összeg az állami nyugdíjrendszerben is változatlanul megjelenik az egyéni számláján.” Számos cikkből  is értesülhettünk ugyanerről, már a kormányváltás előtt tájékozódhattunk a sajtóból arról, hogy az új kormány az egyéni számlás nyugdíjrendszer (amelyet helyenként svéd modellnek is neveztek, szerintünk nem teljesen helyesen) bevezetésére készül. 

De mit is jelent az egyéni számlás rendszer (NDC = notional defined contribution)?
 
Az állami felosztó-kirovó nyugdíjrendszer úgy működik, hogy az állam a mindenkori aktív polgárok folyó járulékbefizetéseiből finanszírozza a mindenkori nyugdíjasok folyó nyugdíjjáradékát. Vagyis az állam a mindenkori aktív polgárok megtermelt folyó jövedelméből von el kényszerrel a mindenkori nyugdíjasok számára. 
Az állami felosztó-kirovó nyugdíjrendszer hosszútávon fenntarthatatlan, mert megfogyatkoznak az aktív polgárok, akik a járulékbefizetéseikkel finanszírozzák a nyugdíjasok esedékes (már elnyert) járadékát.
Az NDC mindezen nem változtat: a továbbiakban úgyszintén a mindenkori aktívak folyó járulékbefizetéseiből finanszírozódik a mindenkori nyugdíjasok folyó járadéka. Elvileg semmivel sem több, hanem pontosan ugyanannyi nyugdíj fizethető ki NDC-ben, mint a mostani rendszerben. Kellő aktív járulékfizető hiányában a nyugdíjasok az egyéni tőkeszámlájuknak legfeljebb csak annyi hasznát vehetik, hogy általa pontosan tudhatják, hogy mennyi is lenne összegszerűen az a korrekt nyugdíj, amit a befizetéseik ellentételezéseként meg kellene kapniuk, de mégsem kaphatják meg teljesen, hacsak a hiányt az állam nem pótolja ki egyéb forrásokból, vagy törvényileg egyéb megoldást választ (pl. korhatáremelést,  a kezdőnyugdíj-megállapítás szabályainak szigorítását,  inflációkövető indexálást, stb.). 
De az államnak módjában van más megoldást is választani, amelyről korábban már szintén írtunk: Az állami nyugdíj egészen biztosan csökkenni fog. 
Az idézett kormányhatározat nem jelent mást,  - mivel az aktuális nyugdíj be- és kifizetéseket zárt rendszernek tekinti, annyi kifizetést enged, amennyi befizetés összegyűlik a rendszerbe -, minthogy  hiába a névleges egyéni számlán "felhalmozott" nyugdíjösszeg, a kifizetés akár évről-évre változhat, és – igen – csökkenhet is, a járulékfizetők számának és befizetéseinek változása folytán, miután az állam nem kívánja a kifizetendő nyugdíjösszegeket a jövőben más forrásokból (pl. a költségvetésből) kipótolni. Ilyen csökkenésre lehet alappal  felkészülni, hiszen a demográfiai kockázatok ezzel a leendő nyugdíjasokra tevődnek át. 
 
A csábítóan  hangzó egyéni számlás rendszer az állami pillér alapvető logikáján semmit sem változtat:  továbbra is a mindenkori munkavállalók járulékbefizetéséből fizetik ki a nyugdíjasok járandóságát (a felosztó-kirovó rendszer tehát tovább él és virul).
 
Csak néhány szóban érintjük a rendszer egy másik fontos sajátosságát: az eszmei kamatláb kérdését. Az NDC-ben az egyéni számlán virtuálisan felhalmozott vagyont nem a piaci folyamatoknak megfelelően kamatoztatják, hanem az állam maga határozza meg az eszmei kamatláb nagyságát, különböző korrekciós tényezőket alkalmazva (pl. átlagkereset-index, GDP-növekedésre épülő index, stb.). Mivel majdani nyugdíjunk erősen függ a felhalmozási időszak alatt elért hozamoktól, ezt akár központi kérdésnek is tekinthetjük. Az állami ígéretek körében azonban egyelőre nem találkoztunk ennek kiszámítási módjával, sőt, az egyéni számlás rendszer kidolgozására egyes sajtóhírek szerint további egy-másfél évet kell várnunk. 
Azt azonban már most bízvást állíthatjuk, hogy az eszmei kamatláb meghatározása is a gazdasági és demográfiai kockázatokat az állam hátáról a munkavállalók és a nyugdíjasok vállára helyezi át. 
 
Nem mellékes szempont azonban, hogy az NDC rendszer sem képes a politikai kockázatok teljes kitörlésére: az egyre népesebb nyugdíjas társadalom az ellátások emelésében lesz érdekelt, és ezt még akkor is ki tudja majd kényszeríteni, ha annak a demográfiai változások miatt nem lesz meg a fedezete. A politika – népszerűségvesztéstől tartva – akár újra tehet be pénzt a rendszerbe akár az általános adóbevételeken keresztül is, az NDC rendszer politikai értelemben tehát nem sokkal fenntarthatóbb, mint a mostani.
 
A Svédországban is alkalmazott NDC rendszer nem a felépítésének köszönhetően működik jól, hanem azért, mert svéd. Egy olyan országban, ahol az emberek elfogadják, hogy vannak hosszú távú szabályok, ahol nem mindenki a kiskapukat keresi, ahol magas politikai konszenzus mellett lehet döntéseket hozni, ott  a rendszer akár jól is működhet. Svédországban nem lehet kampánytéma a 13. vagy a 14. havi nyugdíj, a svédek tudják, hogy a nyugdíjuk nem a politikusok kegyétől, hanem elsősorban a befizetésektől és többek között a svéd gazdaság állapotától függ.

1 komment

Címkék: nyugdíjrendszer felosztó kirovó svéd modell egyéni számla ndc


2011.01.10. 13:02 mollie

Még egyszer a jogfenntartásról

 A mai napon megjelent az Origon az a hír, amely szerint legkorábban februárban várható az Alkotmánybíróság döntése a nyugdíjtörvények alkotmányosságáról. 

Sereg András, az AB szóvivője szerint korábban már több példa is volt az AB soronkívüli eljárására, ez esetben is a legrövidebb ügymenet másfél-két hónap. 
Egyelőre – e bejegyzés írásakor – az AB még a soronkívüliségről sem döntött. 
 
Ismét hangsúlyozzuk: aki úgy érzi, hogy a törvény 36.§-ában foglaltak – azaz 2011. december 1-től kezdődően a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből történő „kiszerződés” – miatt lép vissza az állami nyugdíjrendszerbe, tehát nem akarja kockáztatni a korábbi szabályok szerint az állami nyugdíjból járó 75 %-ot, jogfenntartással élhet. Ez a jogfenntartás az új hírek – az AB döntésének elhúzódása – fényében az eddigieknél is fontosabbá válhat. 
 
A jogfenntartó nyilatkozatról már korábbi blogbejegyzésünkben írtunk.
A  Stabilitás által január 6-án közzétett és ajánlott nyilatkozatról az Index is ír .
 
A bejegyzésben már foglalkoztunk azzal, hogy míg a Stabilitás azt javasolja, hogy a nyilatkozatot aláírva, ajánlott levélként küldjék meg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak, a Szema által javasolt nyilatkozat ezen túlmegy és ügyvédi letétbe ajánlja helyezni a nyilatkozatot. 
 
A magunk részéről az utóbbi megoldást tanácsoltuk és ezt javasoljuk most is. 
Egyetértünk ugyanis az Index cikkében foglaltakkal, miszerint:
„A Napi által megkeresett jogászok szerint azonban ez a megoldás [ti az ONyF-nek megküldött nyilatkozat] sokkal inkább arra szolgálhat, hogy bizonyítsa a visszalépésre vonatkozó kényszert. Kérdésesnek tartják azonban, hogy ebben a formában mennyire lehet hatékony az eljárás, az ONYF-nek ugyanis (a befogási kényszerre vonatkozó előírás híján) van módja arra, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja ezeket a "nyilatkozatokat". Amennyiben a Stabilitás gyűjti azokat a tagokat, akik ezzel egyértelműen jelzik, hogy csak kényszer hatására nem maradtak a magánkasszáknál, ez hasznos lehet a jogszabályt megtámadó eljárásoknál.”
 
Továbbra is az a véleményünk, hogy az ONyF – mint végrehajtó hatósági szervezet – nem jogosult ezen nyilatkozatok átvételére, sőt, továbbítására sem, így az odaküldés „előszereteti” értékkel igen,  de jogi  relevanciával nem bír. 
Az ügyvédi letétbe helyezett nyilatkozatok viszont – perindítás esetén – teljes bizonyító erővel tanúsítják a nyilatkozattétel időpontját és az abban foglaltakat. 
 
Blogunk szerzői felvették a kapcsolatot gyakorló ügyvédekkel, akik állnak rendelkezésre a jogfenntartó nyilatkozatok ellenjegyzése és okirati letétbe helyezése érdekében, amennyiben azokat a nyilatkozók előttük írják alá. 
 
Kiegészítés: A blogbejegyzés megjelenése óta látott napvilágot ez a cikk, amely szerint "A Fiumei úti Budapest Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság nem fogadta el a Stabilitás Pénztárszövetség által készített, a nyugdíjpénztári tagság fenntartására vonatkozó nyilatkozatot a vonatkozó kormányrendeletre hivatkozva." A cikkből kitűnően a PSZÁF is hasonlóan reagált.
http://www.vg.hu/penzugy/megtakaritas/nem-fogadta-el-a-stabilitas-nyilatkozatat-a-nyugdijbiztosito-337835

Szólj hozzá!

Címkék: alkotmánybíróság ab nyilatkozat stabilitás mnyp magánnyugdíj onyf jogfenntartás jogfenntartó nyilatkozat


2011.01.10. 12:08 Hannabori

Reálhozam - mennyi az annyi?

Az ONYF levele – részletesen foglalkozik - mind a kötelező és kiegészítő befizetések utáni reálhozam, mind a tagdíj kiegészítés visszatérítéséről, amely az állami nyugdíjrendszerbe visszalépőket illeti meg.

Különböző fórumokon tallózva megállapítható, hogy az érintettek jelentős része nincs tisztában azzal, hogyha a visszalépést választja, mi is az, ami neki „visszajár”. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy átlépéskor az eddigi befizetések teljes hozamát megkaphatják, holott valójában nem erről van szó, annak csak töredékét – a reálhozamot – rendeli a törvény kifizetni. Ez a tévedés azonban sok pénztártagot ösztönöz a visszalépésre, ezért szükséges, hogy tisztázzuk, mennyi is az annyi?

A 2010. évi CLIV. törvény 16. §-a alapján a „magánnyugdíj-törvény” (1997. évi LXXXII. törvény, továbbiakban Mpt.) 4. § (2) bekezdése az alábbiakkal bővült:

„zsk) visszalépő tagi kifizetések: a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés esetén a tag jogosult a követelésének részét képező egyéniszámla-egyenleg tagdíjbefizetése alapján kiszámított, a zsj) pontban meghatározott hozamgarantált tőke összege feletti összegének és a pénztártagságának ideje alatt befizetett tagdíj kiegészítés összegének felvételére, vagy annak önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárnál vezetett tagi számláján, vagy a társadalombiztosítási rendszerben létrejövő egyéni számláján történő jóváírásra.”

A fenti rendelkezés alapján a visszafizetendő összeg megállapítása két lépcsőben történik:

1. meg kell állapítani (átlépő tagonként) a hozamgarantált tőke összegét

2. akinek ennél több gyűlt össze egyéni számláján, az a különbözetet felveheti

Lássuk először a fogalmakat:

A hozamgarantált tőke a vonatkozó jogszabály szerint a tag egyéni számláján jóváírt kötelező és kiegészítő tagdíjbefizetéseknek a KSH által közölt, adott hónapra vonatkozó fogyasztói árindexek (infláció) szorzatával növelt összege. Nagyon leegyszerűsítve a hozamgarancia biztosítja a tag befizetései vásárlóértékének megőrzését.

Reálhozam: A hozamgarantált tőke összege feletti rész, érthetőbben a kötelező és kiegészítő tagdíjbefizetések hozamának infláció feletti része.

Kötelező tagdíj: az az összeg, amelyet a pénztár tagja, a pénztár számára köteles megfizetni a Tbj. által kötelezően megállapított mértékben.

Kiegészítő tagdíj: az az összeg, amellyel a kötelező tagdíjat maga a pénztártag (saját) vagy a pénztártag javára más szervezet (munkáltatói) kiegészíti.

Ha alaposabban megvizsgáljuk a fent idézett Mpt. 4. § (2) bekezdés zsk) pontja alapján , hogy a visszalépő tag mit is kaphat vissza, az alábbi meglepő dolgot tapasztaljuk:

Visszakapja a kötelezően levont tagdíj infláció feletti hozamát (reálhozamát) (ábrán: 1C)

Megkapja az önként vállalt (kiegészítő) tagdíj nominális értékét (ábrán: 2A)

Visszatérítik neki az önként vállalt (kiegészítő) tagdíj infláció feletti hozamát (reálhozamát)(ábrán: 2C)

Nem kapja vissza a tag, azaz a társadalombiztosítási rendszerben landol az önként vállalt (kiegészítő) tagdíjának azon hozama, amely fedezi a pénz inflációs értékveszteségét (ábrán: 2B). Mindezt annak ellenére, hogy a törvényhozó úgy gondolta – nagyon helyesen – hogy az önként vállalt tagdíjak nem kerülhetnek át az állami rendszerbe „ex lege”, a tag beleegyezése nélkül, hiszen az a befizetés nem hiányzott soha az állami rendszerből, ez tisztán a tag saját, vagy munkáltatója döntésén alapuló hosszú távú megtakarítása, quasi bankbetétje volt. A munkáltató sokszor akár cafeteria rendszer keretében vállalt a tag után kiegészítést. Épp ezért meglepő, hogy miért alakították a szabályokat ki úgy, hogy ezeknek „bankbetéteknek” az inflációt el nem érő hozamát nem kaphatja vissza az, aki a társadalombiztosítás állami formáját választja. 

(A szemléletes ábrát a Promontor blogon találtuk, köszönet érte:)

 

 

1 komment · 1 trackback

Címkék: infláció reálhozam hozamgarantált tőke visszalépő tagi kifizetés kiegészítő tagdíj kötelező tagdíj


2011.01.09. 18:11 magyi

Milyen szempontok alapján döntsenek a magánnyugdíjpénztár-tagok?

H    Holnap kiderül, hogy az Alkotmánybíróság megtárgyalja-e a közeljövőben a számtalan magán és egyéb (SZEMA, Stabilitás, MSZP) beadványt, amelyek a nyugdíj-csomag két fontos részének a megsemmisítését kérik:

január végéig kell a tagoknak dönteniük arról, hogy maradnak-e a pénztárakban               vagy átmennek a teljesen állami rendszerbe, mindezt személyesen
ezt a döntést erősen befolyásolja az a passzus, amely szerint elvesztik a                       későbbiekben az állami nyugdíjuknál a szolgálati időt, vagyis radikálisan csökkenne az         állami nyugdíjuk.
A beadványok megtalálhatóak az interneten, pl.:
Ezért arról nem írok, hogy miért alkotmányellenes, hogy egy hónapon belül, személyesen kell nyilatkozni, és hogy a kormány többség szerint a pénztárakban maradók elvesztik az állami nyugdíjukat.
Viszont a pénztártagok számára életbevágóan fontos, hogy még január vége előtt döntsön az Alkotmánybíróság. Hiszen a döntés nélkül azt kell mérlegelniük, hogy lesz-e a közeljövőben, még a nyugdíjas éveik előtt olyan kormány, amely helyreállítja a törvényes rendet.
Számtalan kalkulátort találhatunk már az interneten, amely segíthet a döntésben. Pl.:
De ezek mindegyike a jelenlegi szabályok alapján készült. Mire a mostani 20-50 év közöttiek nyugdíjba mennek, ezek a szabályok a demográfiai változások miatt, nagy valószínűséggel, megváltoznak: a nyugdíjkorhatár várhatóan magasabb lesz, a nyugdíj meg kevesebb.
 Egyes becslések szerint a jövedelem egyharmadára, felére is lecsökkenhet. Persze ez erősen függ a pénztártag életkorától, hiszen 30 év múlva egy még elöregedettebb társadalomban fogunk élni.
Ha holnap úgy dönt az Alkotmánybíróság, hogy még ebben a hónapban megtárgyalja az indítványokat, reményeink szerint nem csak a demokráciába vetett hitünk térhet vissza, hanem sok ember kikerülhet abból a csapdából, amelyben most joggal érezheti magát.

Szólj hozzá!

Címkék: döntés alkotmánybíróság csapda kalkulátorok ab beadványok


2011.01.08. 16:52 Hórusz-h

Tudja-e Ön, hogy

·         a pénztártagnak a nyugdíjbavonulását megelőzően (az ún. felhalmozási időszakban) bekövetkezett halála esetén az egyéni számla hagyatékának nem része. A tag a halála esetére természetes személy kedvezményezett(ek)et jelölhet, amely többet jelent, mint egy „sima” örökölhetőség (hogy a jelenleg még kidolgozatlan új özvegyi nyugdíj-szabályokról ne is beszéljünk), ugyanis kedvezményezett nemcsak a gyermek vagy a házastárs lehet, hanem bárki, aki a pénztártag halálakor életben van; a kedvezményezett-jelölés pedig bármikor visszavonható és új kedvezményezett(ek) is jelölhető(k). 

·         a pénztártag nyugdíjazásakor (ide értve a korengedményes nyugdíjat, előnyugdíjat, szolgálati nyugdíjat, rokkantsági nyugdíjat is) választhat: az egyéni számla egyenlegét beválthatja az általa megfelelőnek tartott életjáradékra vagy - amennyiben a nyugdíjkorhatár eléréséig a különböző pénztárakban összeszámított tagsági jogviszonya nem haladja meg a 180 hónapot - egyösszegben felveheti. Az életjáradékot a pénztár biztosítóintézettől vásárolt járadékkal teljesíti.

A választható járadékfajták:

- ún. egyszerű életjáradék

- elején határozott időtartamos járadék

- végén határozott időtartamos járadék

- kettő vagy több életre szóló járadék

Az életjáradékot a pénztár a tag számára élete végéig havonta előre folyósítja.

Az elején határozott időtartamos életjáradék jellemzője, hogy a pénztár a járadékfolyósítás időpontjától számított, előre meghatározott időtartam lejártáig a pénztártagnak, illetve kedvezményezettjének, a meghatározott időtartam lejárata után pedig csak a pénztártag élete végéig folyósít járadékot. A végén határozott időtartamos logikája ellenkezője az előzőnek: a pénztár az életjáradékot a tag részére élethosszig folyósítja, majd a halála után - a szolgáltatási szabályzatban - előre meghatározott időtartam lejártáig a kedvezményezett is jogosult a járadékra.

Íme, egy leegyszerűsített életjáradék-kalkulátor az egyszerű életjáradék kiszámításához.

http://www.vg.hu/kalkulatorok/eletjaradek, emellett ajánlom a következőt is: http://www.moneychimp.com/calculator/retirement_calculator.htm 

·         a 2010. évi CLIV. törvény szerint akkor, ha az adott nyugdíjpénztár megszűnne – pl. a tagok minimum alá csökkenése esetén -, a végelszámolás keretében a tag 30 napon belül nyilatkozni köteles, melyik pénztárba kíván átlépni. A nyilatkozattétel elmaradása esetén a tagot a végelszámoló automatikusan visszalépteti a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.

Tehát a 2011. január 31-i, a pénztári tagság fenntartásáról történt nyilatkozattétel után ez a lehetőség egy „kiskapu” az állami rendszerbe visszalépéshez.

Fordítva azonban nem érvényes: tudja-e Ön, hogy amennyiben 2011. január 31-ig nem nyilatkozik a pénztári tagsága fenntartásáról, a továbbiakban nem térhet oda vissza?  

·         a demográfiai előrejelzések szerint 2050-re a teljes népesség 9 millióra tehető, amelynek 35,5 %-a nyugdíjas lesz, ebből 25 % öregségi, 10,5 % rokkantnyugdíjas. Tehát amíg a népesség 11,3 %-kal csökken, a nyugdíjasok száma 26,8 %-kal nő. (forrás: Nyugdíj és Időskor Kerekasztal).  

2 komment

Címkék: öröklés életjáradék társadalombiztosítás demográfia magánpénztár visszalépés magánnyugdíj kedvezményezett járadékfajták


2011.01.08. 12:24 Hannabori

Az ONYF levelét megírta.... (2. rész)

 Az előző blogbejegyzésben már foglalkoztam az Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság tájékoztató jellegű levelével, amely – bár segítség próbál lenni a döntésben – valójában több esetben félrevezet, lényegtelen információkat felnagyít, azonban sokszor indokolatlan és bizonyítatlan érvekkel él.

Az ominózus tájékoztató külön bekezdést szentel a munkáltatói vagy saját kiegészítés, valamint az infláció feletti hozamrész sorsával. A magánnyugdíj-pénztári befizetés során mód van arra, hogy a kötelező befizetésen felül a munkáltató, vagy maga a pénztártag kiegészítő befizetést vállaljon az öngondoskodás ösztönzése céljából. Az ebből a részből folyó összeggel, valamint a megtakarítás infláció feletti hozamrészével a jogosult háromféleképpen rendelkezhet. Kérheti egy összegben felvenni, kérheti az önkéntes nyugdíjpénztárába átvinni, illetve a pénztári megtakarításával együtt beviheti a társadalombiztosítás rendszerébe. Az ezzel kapcsolatos szabályokat a levél részletesen taglalja, ami azért is meglepő, mivel a kormányzat részéről elhangzottak olyan álláspontok, hogy a magánnyugdíj megtakarítások nem tekinthetőek magántulajdonnak. Ha azonban ezeket az összegeket - a vonatkozó jogi szabályozás ellenére - nem tartjuk saját tulajdonnak, miért jár vissza a pénztártagnak az összeg után keletkezett hozam, vagy a kötelező befizetésen felüli – a munkáltató vagy a pénztártag által teljesített - kiegészítés?

A levél azt állítja, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagság fenntartása mellett a jogosult lényegesen rosszabbul jár, mivel jövőbeni társadalombiztosítási nyugdíja jóval kisebb lesz. Ezt két dologgal indokolja: egyrészt azért, mert a pénztártag 2011. november 30-a után már csak a magánnyugdíj-rendszerben szerez jogosultságot, másrészt az eddig az időpontig megszerzett jogosultsága alapján megállapítható összegnek - a magánpénztári tagság miatt - csak a háromnegyedét fogja megkapni. Az első indok sok magyarázatot nem érdemel, a - véleményem szerint - súlyosan diszkriminatív szabály alkotmányosságát az Alkotmánybíróság minden bizonnyal felülvizsgálja az elkövetkezendő időben. A második érv pedig eddig is köztudott volt, hiszen a pénztártag az állami rendszerbe a nyugdíjbefizetéseinek cca. 75%-át teljesítette, így egyértelmű, hogy csak ilyen arányban fog részesülni az állami nyugdíjból is.

A Főigazgatóság levele egyértelműen agitáló célja nyilvánul meg abban is, hogy a levél szerint a magánnyugdíj-pénztárban maradás jövedelmi helyzettől függetlenül, sem fiatalabb, sem idősebb korosztálynak nem javasolható, a maradást kockázatos és nagy valószínűséggel kedvezőtlen döntésnek titulálja, anélkül, hogy azt példákkal, vagy egyéb érvekkel igazolná.

Blogunk a továbbiakban – példák bemutatásával is –segítséget kíván nyújtani abban, hogy a jövedelmi helyzettől és a korosztálytól függően kinek érdemes megfontolnia az átlépést, és ki az, akinek nagy valószínűséggel érdemesebb a magánnyugdíj-pénztári tagságát megtartani.

1 komment · 1 trackback

Címkék: magánpénztár magánnyugdíj onyf levél munkáltatói kiegészítés infláció feletti hozam


2011.01.08. 12:14 Hannabori

Az ONYF levelét megírta.... (1. rész)

 Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) a tavalyi év végén elkezdte kipostázni a 3 millió magánnyugdíj-pénztári tagnak levelét, amely tájékoztatásul szolgálna a maradás/visszalépés körében meghozandó nehéz, kétségekkel teli döntéshez.

A Főigazgatóság a levél első felében tájékoztat arról, hogy az Országgyűlés korábbi döntésének értelmében minden magánnyugdíj-pénztári tag ezután "szabadon" eldöntheti, hogy miképpen alakítja jövőbeni nyugellátását: vagy marad az átalakuló magánnyugdíj-rendszerben, vagy visszalép az állami nyugdíjrendszerbe.

Az ONYF a visszalépéssel kapcsolatban megdöbbentő kijelentést tesz, azt írja: a visszalépők teljes összegű nyugdíjellátásban fognak részesülni, azaz a visszalépő ellátását nem fogják csökkenteni amiatt, hogy a levél címzettje korábban magánpénztári tag volt. Félrevezető sejtetés - hogy egyébként nem járna az eddigi pénztártagoknak teljes nyugellátás az állami rendszerbe visszatérés során - érthetetlen, hiszen az állami rendszerbe átjelentkező az eddigi megtakarításait átviszi az állami rendszerbe, így befizetései százalékos arányban semmiben nem különbözik annak a befizetéseitől, aki végig az állami rendszerben volt/maradt. A levél ezt mégis egyfajta kegynek próbálja feltűntetni, holott ez evidens, és egyértelműen nem jár többletkiadással az államnak. 

Az ONYF levele biztosítja az érintettet, hogy a magánnyugdíj-pénztárak eddigi egyéni számláján nyilvántartott összeg az állami nyugdíjrendszerben is változatlanul megjelenik az egyéni számláján. Az állami nyugdíjrendszer - mint köztudott - az úgynevezett kiosztó-felrovó rendszeren alapul, ami - többek között - azt jelenti, hogy az aktuális nyugdíjakat mindig az adott időszakban befizetett nyugdíjjárulékokból finanszírozzák. Amikor a korábbi magánnyugdíj-pénztári tagok megtakarításai átkerülnek az állami rendszerbe, azokból szintén az aktuális nyugdíjkifizetéseket fogja az állam eszközölni. A levél által említett "egyéni számla" semmi esetre sem hasonlítható össze a magánnyugdíj-pénztárakban összegyűjtött megtakarításokkal, amelyek követhetőek és valós, tőkefedezettel bíró saját számlaként viselkednek.

(Az egyéni számlás nyugdíjrendszerről a későbbiekben tervezünk külön bejegyzést írni) 

A vizsgált levél legmegdöbbentőbb állítása, miszerint az állami rendszerben nyilvántartott összeg meghatározott feltételekkel örökölhető, sőt, a levél szerint az öröklés lehetősége miatt nem érdemes a pénztártagságot fenntartani, mert az öröklés, illetve a hozzátartozói ellátások szempontjából is kedvezőbb kilátásokat nyújt a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés. A levél alapján a visszalépett személy halála esetén ki fogják számítani, hogy a társadalombiztosítási "egyéni számla" alapján mekkora összegű özvegyi járadék állapítható meg. Az így megállapított özvegyi járadék és az eddigi társadalombiztosítási szabályok szerint megállapítható özvegyi nyugdíj közül az özvegy részére az előnyösebb ellátást fogják kifizetni. Az örökléssel kapcsolatban a levél mélyen hallgat arról, hogy a visszalépők korábbi befizetéseiből - haláluk esetén - csak házastársuk részesül, és azt is gondosan eltitkolja az ONYF, hogy az "egyéni számla" alapján kiszámított özvegyi járadék kiszámításáról egyelőre nincs döntés. Tény, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagok után - a nyugdíjkorhatár elérése előtti elhalálozás esetén - nemcsak az özvegy, de akár a gyermeke(i) is örökölnek, és nem bizonytalan számítások alapján megállapított töredék összeget, hanem az elhunyt pénztártag egyéni számlájának egyenlegét, teljes összegét. A fentiek ismeretében barokkos túlzás a Nyugdíjbiztosító azon állítása, hogy a visszalépés az öröklés és a hozzátartozói ellátások szempontjából kedvezőbb kilátással bír.

komment

Címkék: nyugdíj levél pénztár társadalombiztosítás egyéni magánnyugdíj onyf örökölhető számla


2011.01.07. 10:56 mollie

Jogfenntartó nyilatkozat – egy kitűnő ötlet

 A pénztárban maradás vagy az állami rendszerbe átlépés nem mindenki számára jelent valós választási lehetőséget. Gondoljunk csak a 2010. évi CLIV. törvény végrehajtására kiadott 297/2010. (XII.23.) Korm. sz. rendelet 1.§-ának (4) bekezdésére, amely szerint:

„(4) A tag a nyilatkozat másolatát a nyilatkozattételt követõ 5 napon belül köteles megküldeni a foglalkoztatójának” 

Vajon mi célt szolgálhat ez a rendelkezés akkor, amikor 2012. január 1-jéig nem történik, nem történhet átutalás a magánnyugdíjpénztárba?

Akár az is előfordulhat, hogy egyes állami alkalmazottak – akik kormány- vagy egyéb tisztviselőnek minősülnek és szolgálati viszonyuk 2 hónapos felmondási idővel, indokolás nélkül megszüntethető – esetén a bejelentés miatt hátrányba kerülnek? 

Ugyanakkor tudjuk, hogy jónéhány kérelem íródott az Alkotmánybírósághoz, különböző okokból, részben a szolgálati időszámításnak a törvény rendelkezései szerinti jövőbeni megkülönböztető szabályai miatt. Amennyiben az AB a kérelmezőkhöz hasonlóan látja a törvény e passzusának alkotmányellenességét, akár meg is semmisítheti azt. Természetesen, nem mindegy, hogy a jövőre nézve vagy a törvény kihirdetésére visszamenőleges hatállyal teszi azt.

A hét elején találtam is egy ötletes megoldást a SZEMA honlapján ehhez:

A nyilatkozat letölthető innen: JOGFENNTARTÓ NYILATKOZAT

A SZEMA ügyvédi letétbe javasolja helyezni a nyilatkozatot, feltehetően azért, hogy ha esetleg a megsemmisítés mégsem visszamenőleges hatállyal következne be, a jogfenntartás érvényesíthető legyen bíróság előtt is.

Tegnap megtaláltam a Stabilitás honlapján  az ezzel szinte szó szerint egyező jogfenntartó nyilatkozatot, azzal a különbséggel, hogy a Stabilitás azt javasolja: az aláírók azt juttassák el ajánlott és/vagy tértivevényes levélben az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak. Ebből a nyilatkozatból kimaradt az ügyvédi letétbe helyezés.

A magam részéről az ügyvédi letétbe helyezést erősebbnek tartom a jövőre is gondolva, esetleges pereskedés esetére, míg kissé kérdésesnek tartom, hogy az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság mihez kezd a hozzá megküldött nyilatkozatokkal.  

A jogfenntartással egy következő blogbejegyzésünk is foglalkozik. 

Szólj hozzá!

Címkék: nyugdíj alkotmánybíróság stabilitás szema magánnyugdíj jogfenntartás nyilatozat


2011.01.07. 10:47 Hannabori

A pénztártag megtakarítása magán- vagy köztulajdon?

Amikor az 1620-as években a Plymouth kolónia bevándorlói megérkeztek az Újvilágba, megpróbálták a földet közös tulajdonukká tenni. Ez azonban nem működött: a termékenységért nem mindenki tett meg minden tőle telhetőt, és az eredmény hamar élelemhiány lett. Egyszóval, 1623-ra már minden család önálló telket kapott, a megművelés saját felelősségével. Így már minden sokkal működőképesebbé vált. Ahogy William Bradford, a Plymouth kolónia második kormányzója egyik beszédében megfogalmazta, az emberek keményebben dolgoznak, ha saját telkük van, s a terményhozam így sokkalta magasabb. A tanulságot tehát nem nehéz megfogalmazni: az emberek jobban becsülik és használják saját magántulajdonukat, mint a köztulajdont. A magántulajdon növeli az innovációt, a munkára való hajlandóságot és az állampolgári felelősségtudatot.

A fent megfogalmazott alapelvek is komoly szerepet játszottak az 1997-ben kialakított, ún. „hárompilléres” nyugdíjrendszer bevezetésekor.
 
A tőkefedezeti pillér kiépítésekor a népesség elöregedése és a felosztó-kirovó rendszer előrelátható tarthatatlansága mellett külön hangsúlyt kapott „az ország gazdasági és pénzügyi bázisának modernizálása”, a reménytelen államfüggőségről való fokozatos leszoktatás.
A rendszer 13 éve alatt felgyűlt megtakarítások cca. 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíj-pénztári vagyont eredményeztek, melynek magán- vagy köztulajdon jellege felett viták bontakoztak ki.
Még ma is sokan gondolják Magyarországon, hogy a magánnyugdíj-pénztári vagyon az ő saját megtakarításuk. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezt a pénzt az emberek nem használhatták fel bármikor, bármire.”-mondta a magánnyugdíj-pénztári befizetésekről Rogán Antal, az Országgyűlés gazdasági bizottságának fideszes elnöke az Inforádiónak.
 
A fenti állítással szemben - a jogszabályi háttér alapján - azonban kijelenthető, hogy a tőkefedezeti pillérben gyűjtött megtakarítások magántulajdonnak számítanak, azok tulajdonképpen a saját tulajdon egy részének a befektetései a jövőbe.
 
Az 1997. évi LXXXII. törvény (a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról, továbbiakban: Mpt.) 5. §-a fogalmazza meg a működési alapelveket és az alapvető rendelkezéseket.
Az 5. § (1) bekezdése alapján az önkormányzati működés elvének megfelelően a pénztárra vonatkozó alapvető döntések meghozatalára kizárólag a pénztártagok jogosultak.
Ugyanezen szakasz (4) bekezdése „ex catedra” kimondja, hogy „a pénztártag követelése – a tulajdonlás elve szerint – a pénztártag tulajdona, amely e törvényben foglalt módon örökölhető, illetve erre vonatkozóan kedvezményezett jelölhető.”
 
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint „a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
Az Alkotmánybíróság - 2003 decemberében kelt - 867/B/1997 AB határozatában így fogalmaz:  
 
„Az Mpt. rögzíti a tulajdonlás elvét, melynek értelmében a pénztártag követelése a pénztártag    tulajdona. Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában (ABH 1995, 195-196.) fejtette ki részletesen a tulajdonvédelem és a társadalombiztosítási rendszer összefüggéseit.
Megállapítása szerint a tulajdonvédelem a társadalombiztosítás terén sem veszíti el kapcsolatát a saját vagyonnal vagy értékteremtő munkával, ebből pedig az a következtetés adódik, hogy a magánnyugdíj pénztárba eszközölt befizetéseire nézve a pénztártag tulajdonjogát alapjogi védelem illeti meg.
 
Az egyéni számlára történő tagdíjfizetések egyenlege tehát a pénztártag tulajdona, amely örökölhető. Ha a pénztártag a nyugdíjkorhatár előtt meghal, a megjelölt kedvezményezett (aki lehet akár a feleség, akár gyermek) az összeget megörökli. Az egyéni számláról történő értesítés alapján évről-évre látható a megtakarítás és hozamai értéke, becsülhető a nyugdíj mértéke és ez akár további befizetésre ösztönözhet. A pénztári tagok az 5. § (1) bekezdése alapján a tulajdonosi jogaikat gyakorolhatják a magánnyugdíj-pénztárukban. Természetesen a megtakarított vagyon célhoz kötött – nem véletlenül hívják nyugdíj-megtakarításnak – de a nyugdíjba vonulás után mindenki arra használja fel, amire csak akarja.
 
Az Mpt. 5.§-ának rendelkezéseit a 2010. évi CLIV. törvény szinte változatlanul fenntartotta. 

 

12 komment

Címkék: alkotmánybíróság alkotmány magántulajdon nyugdíjpénztár köztulajdon magánnyugdíj


2011.01.06. 12:33 mollie

Egy kis áttekintés

 A magánnyugdíjpénztári (második pilléres) rendszert 1997-ben hozta létre az országgyűlés, az 1997. évi LXXX-LXXXII. törvényekkel, azzal a céllal, hogy hosszú távon  alacsony szintre szorítsa a költségvetésre a nyugdíjrendszerből fakadó terheket. Ezzel Magyarország a térségben elsőként hajtott végre ilyen reformot.

1998. január 1-től lépett hatályba az új nyugdíjrendszer, a második pillér a pályakezdőknek kötelezően, az aktív népesség – a pályakezdőket kivéve – választhatott, hogy az addigra megreformált (svájci indexálás, korhatár-emelés) tisztán felosztó-kirovó rendszerében marad (tisztán állami rendszer) vagy belép a több-pilléres vegyes rendszerbe.

A vegyes rendszerre az államival azonos szabályok vonatkoztak, azzal a különbséggel, hogy az első pillérből folyósított nyugdíj a tisztán állami rendszerhez képest egynegyedével alacsonyabb lesz; a vegyes rendszerre áttérők tehát automatikusan lemondtak az állami rendszerben szerzett nyugdíjjogosultságaik egynegyedéről. Tették ezt annak érdekében, hogy nyugdíjba vonulásuk után mind az első, mind a második pillérből származóan jogosultak legyenek ellátásra, azaz a második pillérben felhalmozott vagyonból származó járadék kiegészíti az állami rendszerből származó csökkentett járadékot.

 A nyugdíjjárulékuk egy része ennek fejében a második pillérbe került.

A második pillér jelenleg mintegy 3 millió tagot számlál, akik kétharmada önként lépett a rendszerbe. A csatlakozók magas számának egyik oka – az örökölhető vagyonon kívül – feltehetően (több szakértő szerint) az volt, hogy míg a társadalom által nem túlságosan pozitívan megítélt tiszta felosztó-kirovó rendszer politikai kockázattal jár, ehhez képest a megtakarítások nyugdíjpénztárban történő felhalmozása és kezelése „csupán” piaci kockázatot jelent.

A vegyes rendszer alapja és elsőrendű célja tehát a kockázatmegosztás volt, az eredeti tervek szerint a GDP 1 %-ának megfelelő állami finanszírozási hiánnyal, tehát a rendszerben kezdettől szerepelt, hogy a vegyes rendszer a GDP 1 %-ának megfelelő hiányt eredményez a költségvetésben.

Ez azonban átmeneti hiányt jelentett, annak érdekében, hogy a pénztári tagok nyugdíjba vonulásakor az állami rendszer finanszírozási szükségletét jelentősen csökkentsék. A második pillér bevezetésének tehát az a célja és előnye, hogy átcsoportosítja az elöregedés hosszú távú terheinek egy részét a jelenre. A kieső járulékbevételek miatt keletkező deficit nem hasonlítható más deficithez abban az értelemben, hogy hasonló vagy akár nagyobb mértékű hosszútávú kiadáscsökkenés áll vele  szemben.

Az állam ugyanakkor a lehetőségek széles skálájával rendelkezett ahhoz, hogy ha  ez az átmeneti finanszírozási hiány az eredetileg tervezettnél nagyobb deficitet okozna, a rendszert hatékonyabban és jól szabályozottan működtesse (pl. az adminisztratív költségek csökkentésével, a versenyfeltételek javításával, rugalmasabb befektetési politika alakításával, stb.). A második pillér lehetőséget adott a mindenkori kormánynak arra, hogy (részben) már ma kezelje a hosszú távú finanszírozási kérdéseket. Konkrétabban: ha a kormány kiigazítja a költségvetést, és így helyet szorít a reform miatt kieső járulékbevételeknek, a fenntarthatóság egyértelműen javul.

Csakhogy az állam tényleges intézkedései ellenkező hatásúak voltak:  a nyugdíjkötelezettségeket egy teljes év GDP-jével növelte a járulékkulcsok csökkentése és  a 13. havi nyugdíj bevezetése. Az egymást követõ években nyugdíjazottak járadékai közötti eltérést megszüntető nyugdíjkorrekciós lépések újabb romlást okoztak, miként a svájci indexáláson felüli rendkívüli nyugdíjemelések is. Ugyanakkor a második pillér az állampapírba fektetés előírásai miatt relatíve alacsony nettó reálhozamrátákat ért el. A nyugdíjreform ellenére a rendszer továbbra is megtestesítette a szociális segélyezés és a társadalombiztosítás (azaz a részleges, de méltányos és járulékarányos keresetpótlás) keverékét.  Mindez az állam mulasztása, amelyre a megfelelő válasz semmiképpen sem a működő rendszer lerombolása, a társadalom bizalomvesztésének felvállalása, sem a tőkésített magánpénztárak és a támogatott névleges egyéni számlás felosztó-kirovó rendszer valamiféle összemosása.

Az állami rendszerben ígért „transzparens” egyéni számlavezetés önmagában nem ösztönözhet tömegeket a formális rendszerbe visszatérésre, hisz ettől nem ugrik meg a foglalkoztatás, az adó- és járulékfizetési morál, a gazdasági növekedés. A fenntartható nyugdíjrendszernek ugyanis ezek lennének a feltételei.

A járulékfizetési készséget, de úgy általában is a jogbiztonságba vetett hitet nem feltétlenül mozdítja pozitív irányba, ha a már kialakult, évtizedes, tőkésített rendszert egyetlen törvénnyel meg lehet szüntetni, az azt mégis fenntartani kívánóknak feltűnően rövid határidőt adva, más irányú – az állami nyugdíjrendszerből történő kiíratkozás – szankciójával fenyegetve.                                 

Az „erős állam” koncepciója nem együttműködésre ösztönöz: egészen extrém megoldásokra vezethet, a megtakarítások külföldre menekítésétől a feketemunka további elharapózásáig és ezzel a nyugdíjcélú befizetések csökkenéséig. 

1 komment

Címkék: nyugdíj állam pénztár társadalombiztosítás magánnyugdíjpénztár kirovó felosztó


2011.01.05. 18:21 magyi

Az állami nyugdíj egészen biztosan csökkenni fog

Januárban a magánnyugdíjpénztár-tagoknak dönteniük kell, hogy az állami rendszert választják, vagy maradnak a pénztárukban. De ehhez tudniuk kell, hogy az állami rendszerben mire számíthatnak 10-20 vagy akár negyven év múlva. Mondhatnánk, hogy a ”fene” sem tudja, hogy akkor mi lesz.

De azt tudjuk, hogy most hogyan működik, és azt is, hogy a kormány mit tervez. Jelenleg a nyugdíjak forrása két részből áll: a befizetett nyugdíj célú befizetésekből és az egyéb odairányított adóbevételekből, hiszen a nyugdíjalap hiánya jelentős, közel 700 milliárd forint.
Nem csak azért hiányos a nyugdíjalap, mert az aktív, járulékfizetők jelentős része ma még a járulékának kb. egynegyedét a magánnyugdíjpénztárakba fizeti, ami kb. 360 milliárd forint, hanem azért is, mert a hatályos törvények alapján keletkezett nyugdíjak összege erősen meghaladja a nyugdíjcélú befizetéseket. 
Persze ennek alapvetően demográfiai és foglalkoztatási oka van: viszonylag kevés ember dolgozik és szerencsére sok, egyre több ember éli meg a nyugdíjkorhatárt és aztán még sok évig él.
A várható élettartam nagy valószínűséggel tovább fog növekedni. Talán nőni fog a foglalkoztatás is. Reméljük. De valószínűleg az eltartó-eltartott arány nem fog radikálisan javulni.
Vagyis, ha azt gondoljuk, hogy a jelenlegi átlagos állami nyugdíjnak nem szabadna csökkennie (sőt, talán növekednie kellene), hosszútávon arra kellene berendezkedni, hogy a nyugdíjcélú befizetéseket a mindenkori hatalomnak ki kell más adóbevételekkel egészítenie.
Ezzel szemben a kormány december közepén hozott határozata, 1281/2010 (XII.15.), imígyen szól:
„1. d. nyugdíjat csak a nyugdíj céljára befizetett összegből lehet finanszírozni, a költségvetés egyéb bevételeinek terhére nyugdíj nem fizethető, …”
Magyarra lefordítva ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a kormány bejelentette, az állami nyugdíj egészen biztosan csökkenni fog. Méghozzá elég jelentősen. Rövidtávon minimum 10%-kal, középtávon 20-30%-kal. Hosszútávon, pedig, sajnos, a fene sem tudja.
Akiknek most dönteniük kell a nyugdíjukról, fontos, hogy a kalkulációnál ezt is vegyék figyelembe.

4 komment

Címkék: kormány nyugdíj hiány állami csökkenés magánnyugdíj


2011.01.04. 16:12 mollie

Miben segíthet ez a blog?

 

 Amint ismeretes, az Országgyűlés 2010. decemberében elfogadta a a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztárválasztás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényt, amely meg is jelent a Magyar Közlöny 2010. évi 194. számában. 

Akik szeretnék magán-nyugdíjpénztári tagságukat fenntartani, 2010. január 31-ig nyilatkozattételre kötelezettek a Nyugdíjfolyósító ügyfélszolgálatain (bár bizonyos, igen szűk körű kivételt a törvény tartalmaz, ők február 28-áig adhatják le nyilatkozataikat).

Akik nem kívánják magánpénztári tagságukat fenntartani, nincs teendőjük: a nyilatkozattétel elmaradása automatikus átlépést jelent az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. 

Menni vagy maradni? Nehéz döntés. 

Sokakban merültek fel kérdések, sokan tanácstalanok. Úgy gondoljuk, hogy a rendelkezésre álló - sokszor ellentmondó -  információk sem adnak mindig elegendő alapot, így ezt a döntést kívánják e blog szerzői megkönnyíteni.

                

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: közélet választás döntés nyugdíjpénztár magánnyugdíj manyup nyugdíjsegítség


süti beállítások módosítása