Az előző blogbejegyzésben már foglalkoztam az Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság tájékoztató jellegű levelével, amely – bár segítség próbál lenni a döntésben – valójában több esetben félrevezet, lényegtelen információkat felnagyít, azonban sokszor indokolatlan és bizonyítatlan érvekkel él.

Az ominózus tájékoztató külön bekezdést szentel a munkáltatói vagy saját kiegészítés, valamint az infláció feletti hozamrész sorsával. A magánnyugdíj-pénztári befizetés során mód van arra, hogy a kötelező befizetésen felül a munkáltató, vagy maga a pénztártag kiegészítő befizetést vállaljon az öngondoskodás ösztönzése céljából. Az ebből a részből folyó összeggel, valamint a megtakarítás infláció feletti hozamrészével a jogosult háromféleképpen rendelkezhet. Kérheti egy összegben felvenni, kérheti az önkéntes nyugdíjpénztárába átvinni, illetve a pénztári megtakarításával együtt beviheti a társadalombiztosítás rendszerébe. Az ezzel kapcsolatos szabályokat a levél részletesen taglalja, ami azért is meglepő, mivel a kormányzat részéről elhangzottak olyan álláspontok, hogy a magánnyugdíj megtakarítások nem tekinthetőek magántulajdonnak. Ha azonban ezeket az összegeket - a vonatkozó jogi szabályozás ellenére - nem tartjuk saját tulajdonnak, miért jár vissza a pénztártagnak az összeg után keletkezett hozam, vagy a kötelező befizetésen felüli – a munkáltató vagy a pénztártag által teljesített - kiegészítés?

A levél azt állítja, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagság fenntartása mellett a jogosult lényegesen rosszabbul jár, mivel jövőbeni társadalombiztosítási nyugdíja jóval kisebb lesz. Ezt két dologgal indokolja: egyrészt azért, mert a pénztártag 2011. november 30-a után már csak a magánnyugdíj-rendszerben szerez jogosultságot, másrészt az eddig az időpontig megszerzett jogosultsága alapján megállapítható összegnek - a magánpénztári tagság miatt - csak a háromnegyedét fogja megkapni. Az első indok sok magyarázatot nem érdemel, a - véleményem szerint - súlyosan diszkriminatív szabály alkotmányosságát az Alkotmánybíróság minden bizonnyal felülvizsgálja az elkövetkezendő időben. A második érv pedig eddig is köztudott volt, hiszen a pénztártag az állami rendszerbe a nyugdíjbefizetéseinek cca. 75%-át teljesítette, így egyértelmű, hogy csak ilyen arányban fog részesülni az állami nyugdíjból is.

A Főigazgatóság levele egyértelműen agitáló célja nyilvánul meg abban is, hogy a levél szerint a magánnyugdíj-pénztárban maradás jövedelmi helyzettől függetlenül, sem fiatalabb, sem idősebb korosztálynak nem javasolható, a maradást kockázatos és nagy valószínűséggel kedvezőtlen döntésnek titulálja, anélkül, hogy azt példákkal, vagy egyéb érvekkel igazolná.

Blogunk a továbbiakban – példák bemutatásával is –segítséget kíván nyújtani abban, hogy a jövedelmi helyzettől és a korosztálytól függően kinek érdemes megfontolnia az átlépést, és ki az, akinek nagy valószínűséggel érdemesebb a magánnyugdíj-pénztári tagságát megtartani.