Közeledik a hó vége. Most már mindenkinek döntenie kell. Megy vagy marad.
2011.01.24. 13:11 magyi
Most már mindenkinek döntenie kell!
Szólj hozzá!
Címkék: döntés ab fiatalok állami ügyvédi idősebbek magánnyugdíj jogfenntartás letét
2011.01.20. 10:50 Hannabori
A zárt nyugdíjkasszáról
A társadalombiztosítás átalakításával kapcsolatban semmi biztos nem tudható, azonban vannak olyan nyilatkozatok, amelyek mentén bizonyos lépésekkel előre számolni lehet (és kell is).
„Világossá kell tennünk, hogy a korhatár előtt senki nem mehet nyugdíjba, és azt is, hogy az állami nyugdíjalap nem fizethet több nyugdíjat, mint amennyit beszed (a nyugdíjjárulékokból).”- mondta a Dow Jones-nak Orbán Viktor.
1 komment
Címkék: társadalombiztosítás demográfia nyugdíjkorhatár nyugdíjjárulék helyettesítési ráta zárt nyugdíjkassza nyugdíjjáradék járulékbefizető élve születések nyugdíj csökkenés
2011.01.19. 11:20 magyi
Mit mutatnak a számok? 2. rész.
Azt ígértük, hogy több napon át kiszámoljuk egy-egy ember várható nyugdíját. Továbbra is két programot használunk. Ezek különböző előfeltevések alapján készültek, ezért a számok programonként nagy eltérést mutatnak. Irányában viszont megegyeznek.
Az első programot a nyugdíjpénztárak készítették és itt található:
http://tajekozodjon.com/nyugdijkalkulator/. Azért használjuk ezt a programot, mert nem csak a jelenleg érvényes szabályok alapján számolja ki a várható nyugdíjat, hanem a régi alapján is. Ez azért fontos, mert ha az Alkotmánybíróság megsemmisíti a törvény 36.§- t, vagyis eltörli azt a szabályt, hogy a pénztárban maradók elvesztik az állami nyugdíjuk egy jelentős részét, ez a számítás újra relevánssá válik.
A másikat itt találhatjuk: http://www.netfolio.hu/befektetesi_tippek/2010/12/magannyugdijpenztar_menni_vagy_maradni?nl=1
Ez a program talán még fontosabb szempont alapján készült. Azt feltételezi, hogy 20-40 év múlva folyamatosan csökkenni fognak a nyugdíjak, szakkifejezéssel csökken a helyettesítési ráta (az életkereset mekkora százaléka a nyugdíj), mert az aktív - inaktív dolgozók aránya a várható demográfiai változások miatt tovább romlik.
Nézzük a második embert. Férfi, 31 éves, egyetemre járt, és közben is dolgozott már. 10 év szolgálati ideje van. Most 375 ezer forint a bruttó fizetése. 65 évesen megy nyugdíjba. Jelenleg 1. 400 ezer forintja van a nyugdíjpénztárban. 3%-os nettó reálhozammal számoltuk ki.
Állandó 66%-os helyettesítési ráta (a jelenlegi marad a következő 40 évben) | ||
Pénztártag marad és a 36.§-t nem törli el az AB, Ft | Visszalép a tisztán állami rendszerbe, Ft | Pénztártag marad és nem veszti el a szolgálati idejét (várható AB döntés), Ft |
163 026 | 211 266 | 270 580 |
Csökkenő helyettesítési ráta |
| |||
Pénztártag marad, és a 36.§-t nem törli el az AB, Ft | Visszalép a tisztán állami rendszerbe, Ft | Pénztártag marad és nem veszti el a szolgálati idejét (várható AB döntés), Ft saját számítás |
| |
178 927 | 131 116 | 270 708 | ||
A számok jól mutatják. Ennek a fiatalembernek, ha 24 év múlva nyugdíjba megy s tényleg a kétharmadára csökken a helyettesítési ráta, az AB döntéstől függetlenül is a nyugdíjpénztárban maradás az érdeke.
Szólj hozzá!
Címkék: döntés számok ab nyugdíjas állami állandó ráta pénztártag csökkenő helyettesítési
2011.01.17. 13:36 magyi
Mit mutatnak a számok? 1.rész
A mai naptól kezdve, több napon át, kiszámoljuk egy-egy ember várható nyugdíját. Két programot használunk. Ezek különböző előfeltevések alapján készültek. Ezért a számok nagyságrendje eltér egymástól.
Az első programot a nyugdíjpénztárak készítették és itt található: http://tajekozodjon.com/
(a kalkulátor elérhetősége: http://tajekozodjon.com/nyugdijkalkulator/). Azért használjuk ezt a programot, mert nem csak a jelenleg érvényes szabályok alapján számolja ki a várható nyugdíjat, hanem a régi alapján is. Ez azért fontos, mert ha az Alkotmánybíróság megsemmisíti a törvény 36.§- t, vagyis eltörli azt a szabályt, hogy a pénztárban maradók elvesztik az állami nyugdíjuk egy jelentős részét, ez a számítás újra aktuálissá válik.
A másikat itt találhatjuk:
http://www.netfolio.hu/befektetesi_tippek/2010/12/magannyugdijpenztar_menni_vagy_maradni?nl=1
Ez a program talán még fontosabb szempont alapján készült. Azt feltételezi, hogy 20-40 év múlva folyamatosan csökkenni fognak a nyugdíjak, szakkifejezéssel a helyettesítési ráta (az életkereset hány százaléka a nyugdíj), mert az aktív - inaktív dolgozók aránya a várható demográfiai változások miatt tovább romlik.
Nézzük az első embert. Férfi, 28 éves, egyetemre járt, és közben is dolgozott már. 5 év szolgálati ideje van. Most 187 ezer forint a bruttó fizetése, amely az évek során nöni fog. 65 évesen megy nyugdíjba. Jelenleg 980 ezer forintja van a nyugdíjpénztárban. 3%-os nettó reálhozammal számoltuk ki.
Állandó 66%-os helyettesítési ráta (a jelenlegi marad a következő 40 évben) | ||
Pénztártag marad és a 36.§-t nem törli el az AB, Ft | Átlép és csak állami nyugdíja lesz, Ft | Pénztártag marad és nem veszti el a szolgálati idejét (várható AB döntés), Ft |
126 718 | 178 522 | 216 349 |
Csökkenő helyettesítési ráta | |||
Összes nyugdíj (65 év elérése esetén) | Pénztártag marad és a 36.§-t nem törli el az AB, Ft | Átlép és csak állami nyugdíja lesz, Ft | Pénztártag marad és nem veszti el a szolgálati idejét (várható AB döntés), Ft saját számítás |
104 733 | 64 795 | 150 000 |
A számok jól mutatják. Ez a fiatalember, ha 37 év múlva nyugdíjba megy s tényleg a kétharmadára csökken a helyettesítési ráta, maradjon az AB döntéstől függetlenül is a nyugdíjpénztárban.
4 komment
Címkék: döntés nyugdíj számolás állami magán ráta helyettesítési
2011.01.15. 12:16 Hannabori
Az örökölhetőség témaköréről még egyszer...
A magán-, illetve az állami nyugdíjrendszer közötti választáskor fontos szempont lehet, hogy mi történik az egyén befizetéseivel, ha ő – akár a nyugdíjas kor elérése előtt, akár utána – meghal.
A két rendszer szabályozását összevetve az alábbiak állapíthatók meg:
1. A magánnyugdíjrendszerben a pénztár - a pénztártag felhalmozási időszakban történő halála esetén – az általa megjelölt kedvezményezett(ek) részére egy összegben kifizeti az elhunyt pénztártag számlaegyenlegének teljes összegét. A pénztártag kedvezményezettként bármely természetes személyt megjelölhet, nem kell követnie a törvényes öröklés rendjét, így a házastársán, gyermekein, közelebbi családtagjain túl, kedvezményezett lehet akár a szomszédja, vagy ne adj’ Isten a szeretője:) Egyszerre akár több kedvezményezett is megjelölhető, meghatározhatja több kedvezményezett esetén az öröklés arányait. A kedvezményezett(ek) személye megváltoztatható, új „örökös”, vagy „örökösök” jelölhetők ki. Amennyiben nincs kijelölve kedvezményezett, vagy az korábban „kiesik” az öröklésből, úgy a törvényes öröklés rendje érvényesül. A pénztártag után a kedvezményezett részére kifizetendő összeg nem képezi a hagyaték tárgyát, így nem terhelhető. A kedvezményezett az örökléssel, annak időpontjában a számlaegyenleg kizárólagos tulajdonosává válik: kérheti egyösszegű kifizetését, ugyanazon, vagy más pénztárnál vezetett saját számlájára való átutalását. Lehetősége van arra is, hogy kérje az összeg átutalását a Nyugdíjbiztosító Alap részére, hogy abból az állam – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján – hozzátartozói nyugellátást állapítson meg részére.
2. Az állami rendszerben az elhunyt (jogszerző) után – az 1997. évi LXXXI. törvény – alapján hozzátartozói nyugellátás címén özvegyi nyugdíj, árvaellátás, illetve szülői nyugdíj fizethető, azonban mindhárom ellátásnak komoly feltételei vannak. Az ellátások – fajtájuktól függően – csak az elhunyt házastársának, élettársának, gyermekének, szülőjének, esetlegesen felmenőinek járnak. A személyi kör a magánnyugdíj rendszerben történő „örökléshez” képest tehát jóval behatároltabb, szűkebb. Az egyes kategóriákban a jogosultságot egyéb feltételekhez is kötik (pl. élettársak esetében legalább egy év együttélés és egy közös gyermek, vagy 10 év együttélés, gyermek esetében max. 16 éves korig jár az árvaellátás, illetve nappali intézményes oktatásban résztvevőnél 25 éves korig, szülői nyugdíj esetén az a szülő jogosult, aki – a „neki jogot szerző”- gyermeke halálakor rokkant volt, vagy 65 éves elmúlt, vagy egy éve már gyermeke tartotta el.) Tovább szűkíti a kört, hogy a hozzátartozói ellátás valamennyi formájához feltétel, hogy a jogszerző – halála előtt – már megszerezze az öregségi, illetve a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt, vagy már öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjasként haljon meg. A (végleges) özvegyi nyugdíj további feltétele, hogy a túlélő házastárs saját jogon nyugdíjas, vagy rokkant legyen; illetve árvaellátásra jogosult fogyatékos, vagy tartósan beteg gyermek, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodjon, ellenkező esetben az özvegy csak ideiglenes özvegyi nyugdíjat kap. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj időben korlátozott (max. 1 év, bizonyos esetekben 1,5 vagy 3 év lehet a folyósítás időtartama). Míg a magánrendszerben a kedvezményezett a teljes – addig felhalmozott – összeget kézhez kapja, addig megözvegyülés esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj 60%-a annak az öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, ami az elhunytat a halála idején megillette, vagy megillette volna. Amennyiben az ideiglenes özvegyi nyugdíj iránti jogosultság határideje eltelik, és az özvegy jogosult (végleges) özvegyi nyugdíjra, annak mértéke 30%-a annak az öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, ami az elhunytat a halála idején megillette, vagy megillette volna. Az árvaellátás (30%) és a szülői nyugdíj (60%, bizonyos esetekben 30%) mértéke is hasonló módon számítandó. Az állami rendszer juttatásai tehát mértékükben is jelentősen korlátozva vannak.
3. Alapvető különbség van a két rendszer között abban, hogy míg a magánnyugdíj-pénztárak esetében az összeg a felhalmozási időszakban – az az a nyugdíjjogosultság elérése előtt – örökíthető, addig az állami rendszerben pont a jogszerző (elhunyt) jogosultságot keletkeztető szolgálati idejének meglétét kötik ki feltételként. A magánnyugdíj rendszerben azonban – bizonyos konstrukciókkal (elején határozott időtartamos életjáradék, végén határozott tartamos életjáradék, kettő vagy több életre szóló járadék) lehetőség lesz a nyugdíjkorhatár után is „pénzhez juttatni” a kedvezményezettet.
Szólj hozzá!
Címkék: szolgálati öröklés nyugdíj állami házastárs rokkantsági nyugdíj nyugdíjrendszer élettárs magánnyugdíj kedvezményezett özvegyi nyugdíj örökölhető járadékfajták árvaellátás hozzátartozói ellátás szülői nyugdíj ideiglenes özvegyi nyugdíj felhalmozási időszak
2011.01.14. 15:28 mollie
Közelgő határidők és igazolási kérelem
Amint ismeretes, a 2010. december 21-én kihirdetett 2010. évi CLIV. törvény és a végrehajtására kiadott 297/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet szerint a magánnyugdíj-pénztári tag a magánnyugdíjrendszerben fennálló tagsági jogviszonya fenntartásának szándékáról 2011. január 31. napjáig kell nyilatkozzon az ONyF ügyfélszolgálati irodáinak valamelyikén, mégpedig személyesen. A nyilatkozattételi jog tehát sem meghatalmazott útján, sem írásban nem gyakorolható.
„ (6)…. A helyszíni nyilatkozattételre jogosult személy, illetve a tartósan külföldön tartózkodó pénztártag [24. § (10) bekezdés], ha nyilatkozatát 2011. január 31-éig rajta kívül álló okból nem tudta megtenni, akkor az akadály megszűnésétől számított 8 napon belül, de legkésőbb 2011. február 28-áig a nyilatkozat 24. § (10) bekezdése szerinti módon való pótlásával egyidejűleg igazolási kérelmet terjeszthet elő.(6a) A (6) bekezdés szerinti igazolási kérelemről a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv annak előterjesztését követő 15 napon belül, a közigazgatási hatósági eljárás szabályai szerint eljárva dönt.(6b) Az igazolási kérelem jogerős elbírálásáig a kérelmező pénztártag követelésének értéke a 24. § (11) bekezdése szerint nem adható át. Ha az igazolási kérelemnek helyt adnak, a magán-nyugdíjpénztári tagság nem szűnik meg, illetve 2011. március 1-jére visszamenőlegesen helyreáll.”
Szólj hozzá!
Címkék: nyilatkozattetel magannyugdij maganpenztar onyf igazolasi kerelem birosag
2011.01.12. 17:29 magyi
Mit fog tenni az AB és mi a következménye?
Egy ma megjelent Index írás, meg nem nevezett forrást használva, azt prognosztizálja, hogy az AB a magánnyugdíjpénztár tagok döntését szabályozó egész törvényt nem fogja megsemmisíteni, sőt, azt valószínűsíti, hogy lényegében csak a 36.§ - t fogja hatályon kívül helyezni. A törvény 36.§ - a szerint a későbbiekben a ledolgozott évek – annak ellenére, hogy ugyanannyit fizet utánuk a munkáltató – nem számítanak szolgálati időnek:
Szólj hozzá!
Címkék: szolgálati alkotmánybíróság idő nyilatkozat magánpénztár magánnyugdíj jogfenntartó nyilatkozat
2011.01.11. 14:13 Hórusz-h
A névleges egyéni számlás nyugdíjrendszerről
Korábbi bejegyzésünkben már érintettük a kérdést: az ONyF levelében biztosította a visszalépőket, hogy „a magánnyugdíj-pénztárak eddigi egyéni számláján nyilvántartott összeg az állami nyugdíjrendszerben is változatlanul megjelenik az egyéni számláján.” Számos cikkből is értesülhettünk ugyanerről, már a kormányváltás előtt tájékozódhattunk a sajtóból arról, hogy az új kormány az egyéni számlás nyugdíjrendszer (amelyet helyenként svéd modellnek is neveztek, szerintünk nem teljesen helyesen) bevezetésére készül.
1 komment
Címkék: nyugdíjrendszer felosztó kirovó svéd modell egyéni számla ndc
2011.01.10. 13:02 mollie
Még egyszer a jogfenntartásról
A mai napon megjelent az Origon az a hír, amely szerint legkorábban februárban várható az Alkotmánybíróság döntése a nyugdíjtörvények alkotmányosságáról.
„A Napi által megkeresett jogászok szerint azonban ez a megoldás [ti az ONyF-nek megküldött nyilatkozat] sokkal inkább arra szolgálhat, hogy bizonyítsa a visszalépésre vonatkozó kényszert. Kérdésesnek tartják azonban, hogy ebben a formában mennyire lehet hatékony az eljárás, az ONYF-nek ugyanis (a befogási kényszerre vonatkozó előírás híján) van módja arra, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja ezeket a "nyilatkozatokat". Amennyiben a Stabilitás gyűjti azokat a tagokat, akik ezzel egyértelműen jelzik, hogy csak kényszer hatására nem maradtak a magánkasszáknál, ez hasznos lehet a jogszabályt megtámadó eljárásoknál.”
Kiegészítés: A blogbejegyzés megjelenése óta látott napvilágot ez a cikk, amely szerint "A Fiumei úti Budapest Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság nem fogadta el a Stabilitás Pénztárszövetség által készített, a nyugdíjpénztári tagság fenntartására vonatkozó nyilatkozatot a vonatkozó kormányrendeletre hivatkozva." A cikkből kitűnően a PSZÁF is hasonlóan reagált.http://www.vg.hu/penzugy/megtakaritas/nem-fogadta-el-a-stabilitas-nyilatkozatat-a-nyugdijbiztosito-337835
Szólj hozzá!
Címkék: alkotmánybíróság ab nyilatkozat stabilitás mnyp magánnyugdíj onyf jogfenntartás jogfenntartó nyilatkozat
2011.01.10. 12:08 Hannabori
Reálhozam - mennyi az annyi?
Az ONYF levele – részletesen foglalkozik - mind a kötelező és kiegészítő befizetések utáni reálhozam, mind a tagdíj kiegészítés visszatérítéséről, amely az állami nyugdíjrendszerbe visszalépőket illeti meg.
Különböző fórumokon tallózva megállapítható, hogy az érintettek jelentős része nincs tisztában azzal, hogyha a visszalépést választja, mi is az, ami neki „visszajár”. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy átlépéskor az eddigi befizetések teljes hozamát megkaphatják, holott valójában nem erről van szó, annak csak töredékét – a reálhozamot – rendeli a törvény kifizetni. Ez a tévedés azonban sok pénztártagot ösztönöz a visszalépésre, ezért szükséges, hogy tisztázzuk, mennyi is az annyi?
A 2010. évi CLIV. törvény 16. §-a alapján a „magánnyugdíj-törvény” (1997. évi LXXXII. törvény, továbbiakban Mpt.) 4. § (2) bekezdése az alábbiakkal bővült:
„zsk) visszalépő tagi kifizetések: a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés esetén a tag jogosult a követelésének részét képező egyéniszámla-egyenleg tagdíjbefizetése alapján kiszámított, a zsj) pontban meghatározott hozamgarantált tőke összege feletti összegének és a pénztártagságának ideje alatt befizetett tagdíj kiegészítés összegének felvételére, vagy annak önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárnál vezetett tagi számláján, vagy a társadalombiztosítási rendszerben létrejövő egyéni számláján történő jóváírásra.”
A fenti rendelkezés alapján a visszafizetendő összeg megállapítása két lépcsőben történik:
1. meg kell állapítani (átlépő tagonként) a hozamgarantált tőke összegét
2. akinek ennél több gyűlt össze egyéni számláján, az a különbözetet felveheti
Lássuk először a fogalmakat:
• A hozamgarantált tőke a vonatkozó jogszabály szerint a tag egyéni számláján jóváírt kötelező és kiegészítő tagdíjbefizetéseknek a KSH által közölt, adott hónapra vonatkozó fogyasztói árindexek (infláció) szorzatával növelt összege. Nagyon leegyszerűsítve a hozamgarancia biztosítja a tag befizetései vásárlóértékének megőrzését.
• Reálhozam: A hozamgarantált tőke összege feletti rész, érthetőbben a kötelező és kiegészítő tagdíjbefizetések hozamának infláció feletti része.
• Kötelező tagdíj: az az összeg, amelyet a pénztár tagja, a pénztár számára köteles megfizetni a Tbj. által kötelezően megállapított mértékben.
• Kiegészítő tagdíj: az az összeg, amellyel a kötelező tagdíjat maga a pénztártag (saját) vagy a pénztártag javára más szervezet (munkáltatói) kiegészíti.
Ha alaposabban megvizsgáljuk a fent idézett Mpt. 4. § (2) bekezdés zsk) pontja alapján , hogy a visszalépő tag mit is kaphat vissza, az alábbi meglepő dolgot tapasztaljuk:
• Visszakapja a kötelezően levont tagdíj infláció feletti hozamát (reálhozamát) (ábrán: 1C)
• Megkapja az önként vállalt (kiegészítő) tagdíj nominális értékét (ábrán: 2A)
• Visszatérítik neki az önként vállalt (kiegészítő) tagdíj infláció feletti hozamát (reálhozamát)(ábrán: 2C)
• Nem kapja vissza a tag, azaz a társadalombiztosítási rendszerben landol az önként vállalt (kiegészítő) tagdíjának azon hozama, amely fedezi a pénz inflációs értékveszteségét (ábrán: 2B). Mindezt annak ellenére, hogy a törvényhozó úgy gondolta – nagyon helyesen – hogy az önként vállalt tagdíjak nem kerülhetnek át az állami rendszerbe „ex lege”, a tag beleegyezése nélkül, hiszen az a befizetés nem hiányzott soha az állami rendszerből, ez tisztán a tag saját, vagy munkáltatója döntésén alapuló hosszú távú megtakarítása, quasi bankbetétje volt. A munkáltató sokszor akár cafeteria rendszer keretében vállalt a tag után kiegészítést. Épp ezért meglepő, hogy miért alakították a szabályokat ki úgy, hogy ezeknek „bankbetéteknek” az inflációt el nem érő hozamát nem kaphatja vissza az, aki a társadalombiztosítás állami formáját választja.
(A szemléletes ábrát a Promontor blogon találtuk, köszönet érte:)
1 komment · 1 trackback
Címkék: infláció reálhozam hozamgarantált tőke visszalépő tagi kifizetés kiegészítő tagdíj kötelező tagdíj
2011.01.09. 18:11 magyi
Milyen szempontok alapján döntsenek a magánnyugdíjpénztár-tagok?
H Holnap kiderül, hogy az Alkotmánybíróság megtárgyalja-e a közeljövőben a számtalan magán és egyéb (SZEMA, Stabilitás, MSZP) beadványt, amelyek a nyugdíj-csomag két fontos részének a megsemmisítését kérik:
Szólj hozzá!
Címkék: döntés alkotmánybíróság csapda kalkulátorok ab beadványok
2011.01.08. 16:52 Hórusz-h
Tudja-e Ön, hogy
· a pénztártagnak a nyugdíjbavonulását megelőzően (az ún. felhalmozási időszakban) bekövetkezett halála esetén az egyéni számla hagyatékának nem része. A tag a halála esetére természetes személy kedvezményezett(ek)et jelölhet, amely többet jelent, mint egy „sima” örökölhetőség (hogy a jelenleg még kidolgozatlan új özvegyi nyugdíj-szabályokról ne is beszéljünk), ugyanis kedvezményezett nemcsak a gyermek vagy a házastárs lehet, hanem bárki, aki a pénztártag halálakor életben van; a kedvezményezett-jelölés pedig bármikor visszavonható és új kedvezményezett(ek) is jelölhető(k).
· a pénztártag nyugdíjazásakor (ide értve a korengedményes nyugdíjat, előnyugdíjat, szolgálati nyugdíjat, rokkantsági nyugdíjat is) választhat: az egyéni számla egyenlegét beválthatja az általa megfelelőnek tartott életjáradékra vagy - amennyiben a nyugdíjkorhatár eléréséig a különböző pénztárakban összeszámított tagsági jogviszonya nem haladja meg a 180 hónapot - egyösszegben felveheti. Az életjáradékot a pénztár biztosítóintézettől vásárolt járadékkal teljesíti.
A választható járadékfajták:
- ún. egyszerű életjáradék
- elején határozott időtartamos járadék
- végén határozott időtartamos járadék
- kettő vagy több életre szóló járadék
Az életjáradékot a pénztár a tag számára élete végéig havonta előre folyósítja.
Az elején határozott időtartamos életjáradék jellemzője, hogy a pénztár a járadékfolyósítás időpontjától számított, előre meghatározott időtartam lejártáig a pénztártagnak, illetve kedvezményezettjének, a meghatározott időtartam lejárata után pedig csak a pénztártag élete végéig folyósít járadékot. A végén határozott időtartamos logikája ellenkezője az előzőnek: a pénztár az életjáradékot a tag részére élethosszig folyósítja, majd a halála után - a szolgáltatási szabályzatban - előre meghatározott időtartam lejártáig a kedvezményezett is jogosult a járadékra.
Íme, egy leegyszerűsített életjáradék-kalkulátor az egyszerű életjáradék kiszámításához.
http://www.vg.hu/kalkulatorok/eletjaradek, emellett ajánlom a következőt is: http://www.moneychimp.com/calculator/retirement_calculator.htm
· a 2010. évi CLIV. törvény szerint akkor, ha az adott nyugdíjpénztár megszűnne – pl. a tagok minimum alá csökkenése esetén -, a végelszámolás keretében a tag 30 napon belül nyilatkozni köteles, melyik pénztárba kíván átlépni. A nyilatkozattétel elmaradása esetén a tagot a végelszámoló automatikusan visszalépteti a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.
Tehát a 2011. január 31-i, a pénztári tagság fenntartásáról történt nyilatkozattétel után ez a lehetőség egy „kiskapu” az állami rendszerbe visszalépéshez.
Fordítva azonban nem érvényes: tudja-e Ön, hogy amennyiben 2011. január 31-ig nem nyilatkozik a pénztári tagsága fenntartásáról, a továbbiakban nem térhet oda vissza?
2 komment
Címkék: öröklés életjáradék társadalombiztosítás demográfia magánpénztár visszalépés magánnyugdíj kedvezményezett járadékfajták
2011.01.08. 12:24 Hannabori
Az ONYF levelét megírta.... (2. rész)
Az előző blogbejegyzésben már foglalkoztam az Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság tájékoztató jellegű levelével, amely – bár segítség próbál lenni a döntésben – valójában több esetben félrevezet, lényegtelen információkat felnagyít, azonban sokszor indokolatlan és bizonyítatlan érvekkel él.
Az ominózus tájékoztató külön bekezdést szentel a munkáltatói vagy saját kiegészítés, valamint az infláció feletti hozamrész sorsával. A magánnyugdíj-pénztári befizetés során mód van arra, hogy a kötelező befizetésen felül a munkáltató, vagy maga a pénztártag kiegészítő befizetést vállaljon az öngondoskodás ösztönzése céljából. Az ebből a részből folyó összeggel, valamint a megtakarítás infláció feletti hozamrészével a jogosult háromféleképpen rendelkezhet. Kérheti egy összegben felvenni, kérheti az önkéntes nyugdíjpénztárába átvinni, illetve a pénztári megtakarításával együtt beviheti a társadalombiztosítás rendszerébe. Az ezzel kapcsolatos szabályokat a levél részletesen taglalja, ami azért is meglepő, mivel a kormányzat részéről elhangzottak olyan álláspontok, hogy a magánnyugdíj megtakarítások nem tekinthetőek magántulajdonnak. Ha azonban ezeket az összegeket - a vonatkozó jogi szabályozás ellenére - nem tartjuk saját tulajdonnak, miért jár vissza a pénztártagnak az összeg után keletkezett hozam, vagy a kötelező befizetésen felüli – a munkáltató vagy a pénztártag által teljesített - kiegészítés?
A levél azt állítja, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagság fenntartása mellett a jogosult lényegesen rosszabbul jár, mivel jövőbeni társadalombiztosítási nyugdíja jóval kisebb lesz. Ezt két dologgal indokolja: egyrészt azért, mert a pénztártag 2011. november 30-a után már csak a magánnyugdíj-rendszerben szerez jogosultságot, másrészt az eddig az időpontig megszerzett jogosultsága alapján megállapítható összegnek - a magánpénztári tagság miatt - csak a háromnegyedét fogja megkapni. Az első indok sok magyarázatot nem érdemel, a - véleményem szerint - súlyosan diszkriminatív szabály alkotmányosságát az Alkotmánybíróság minden bizonnyal felülvizsgálja az elkövetkezendő időben. A második érv pedig eddig is köztudott volt, hiszen a pénztártag az állami rendszerbe a nyugdíjbefizetéseinek cca. 75%-át teljesítette, így egyértelmű, hogy csak ilyen arányban fog részesülni az állami nyugdíjból is.
A Főigazgatóság levele egyértelműen agitáló célja nyilvánul meg abban is, hogy a levél szerint a magánnyugdíj-pénztárban maradás jövedelmi helyzettől függetlenül, sem fiatalabb, sem idősebb korosztálynak nem javasolható, a maradást kockázatos és nagy valószínűséggel kedvezőtlen döntésnek titulálja, anélkül, hogy azt példákkal, vagy egyéb érvekkel igazolná.
Blogunk a továbbiakban – példák bemutatásával is –segítséget kíván nyújtani abban, hogy a jövedelmi helyzettől és a korosztálytól függően kinek érdemes megfontolnia az átlépést, és ki az, akinek nagy valószínűséggel érdemesebb a magánnyugdíj-pénztári tagságát megtartani.
1 komment · 1 trackback
Címkék: magánpénztár magánnyugdíj onyf levél munkáltatói kiegészítés infláció feletti hozam
2011.01.08. 12:14 Hannabori
Az ONYF levelét megírta.... (1. rész)
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) a tavalyi év végén elkezdte kipostázni a 3 millió magánnyugdíj-pénztári tagnak levelét, amely tájékoztatásul szolgálna a maradás/visszalépés körében meghozandó nehéz, kétségekkel teli döntéshez.
A Főigazgatóság a levél első felében tájékoztat arról, hogy az Országgyűlés korábbi döntésének értelmében minden magánnyugdíj-pénztári tag ezután "szabadon" eldöntheti, hogy miképpen alakítja jövőbeni nyugellátását: vagy marad az átalakuló magánnyugdíj-rendszerben, vagy visszalép az állami nyugdíjrendszerbe.
Az ONYF a visszalépéssel kapcsolatban megdöbbentő kijelentést tesz, azt írja: a visszalépők teljes összegű nyugdíjellátásban fognak részesülni, azaz a visszalépő ellátását nem fogják csökkenteni amiatt, hogy a levél címzettje korábban magánpénztári tag volt. Félrevezető sejtetés - hogy egyébként nem járna az eddigi pénztártagoknak teljes nyugellátás az állami rendszerbe visszatérés során - érthetetlen, hiszen az állami rendszerbe átjelentkező az eddigi megtakarításait átviszi az állami rendszerbe, így befizetései százalékos arányban semmiben nem különbözik annak a befizetéseitől, aki végig az állami rendszerben volt/maradt. A levél ezt mégis egyfajta kegynek próbálja feltűntetni, holott ez evidens, és egyértelműen nem jár többletkiadással az államnak.
Az ONYF levele biztosítja az érintettet, hogy a magánnyugdíj-pénztárak eddigi egyéni számláján nyilvántartott összeg az állami nyugdíjrendszerben is változatlanul megjelenik az egyéni számláján. Az állami nyugdíjrendszer - mint köztudott - az úgynevezett kiosztó-felrovó rendszeren alapul, ami - többek között - azt jelenti, hogy az aktuális nyugdíjakat mindig az adott időszakban befizetett nyugdíjjárulékokból finanszírozzák. Amikor a korábbi magánnyugdíj-pénztári tagok megtakarításai átkerülnek az állami rendszerbe, azokból szintén az aktuális nyugdíjkifizetéseket fogja az állam eszközölni. A levél által említett "egyéni számla" semmi esetre sem hasonlítható össze a magánnyugdíj-pénztárakban összegyűjtött megtakarításokkal, amelyek követhetőek és valós, tőkefedezettel bíró saját számlaként viselkednek.
(Az egyéni számlás nyugdíjrendszerről a későbbiekben tervezünk külön bejegyzést írni)
A vizsgált levél legmegdöbbentőbb állítása, miszerint az állami rendszerben nyilvántartott összeg meghatározott feltételekkel örökölhető, sőt, a levél szerint az öröklés lehetősége miatt nem érdemes a pénztártagságot fenntartani, mert az öröklés, illetve a hozzátartozói ellátások szempontjából is kedvezőbb kilátásokat nyújt a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés. A levél alapján a visszalépett személy halála esetén ki fogják számítani, hogy a társadalombiztosítási "egyéni számla" alapján mekkora összegű özvegyi járadék állapítható meg. Az így megállapított özvegyi járadék és az eddigi társadalombiztosítási szabályok szerint megállapítható özvegyi nyugdíj közül az özvegy részére az előnyösebb ellátást fogják kifizetni. Az örökléssel kapcsolatban a levél mélyen hallgat arról, hogy a visszalépők korábbi befizetéseiből - haláluk esetén - csak házastársuk részesül, és azt is gondosan eltitkolja az ONYF, hogy az "egyéni számla" alapján kiszámított özvegyi járadék kiszámításáról egyelőre nincs döntés. Tény, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagok után - a nyugdíjkorhatár elérése előtti elhalálozás esetén - nemcsak az özvegy, de akár a gyermeke(i) is örökölnek, és nem bizonytalan számítások alapján megállapított töredék összeget, hanem az elhunyt pénztártag egyéni számlájának egyenlegét, teljes összegét. A fentiek ismeretében barokkos túlzás a Nyugdíjbiztosító azon állítása, hogy a visszalépés az öröklés és a hozzátartozói ellátások szempontjából kedvezőbb kilátással bír.
komment
Címkék: nyugdíj levél pénztár társadalombiztosítás egyéni magánnyugdíj onyf örökölhető számla
2011.01.07. 10:56 mollie
Jogfenntartó nyilatkozat – egy kitűnő ötlet
A pénztárban maradás vagy az állami rendszerbe átlépés nem mindenki számára jelent valós választási lehetőséget. Gondoljunk csak a 2010. évi CLIV. törvény végrehajtására kiadott 297/2010. (XII.23.) Korm. sz. rendelet 1.§-ának (4) bekezdésére, amely szerint:
„(4) A tag a nyilatkozat másolatát a nyilatkozattételt követõ 5 napon belül köteles megküldeni a foglalkoztatójának”
Vajon mi célt szolgálhat ez a rendelkezés akkor, amikor 2012. január 1-jéig nem történik, nem történhet átutalás a magánnyugdíjpénztárba?
Akár az is előfordulhat, hogy egyes állami alkalmazottak – akik kormány- vagy egyéb tisztviselőnek minősülnek és szolgálati viszonyuk 2 hónapos felmondási idővel, indokolás nélkül megszüntethető – esetén a bejelentés miatt hátrányba kerülnek?
Ugyanakkor tudjuk, hogy jónéhány kérelem íródott az Alkotmánybírósághoz, különböző okokból, részben a szolgálati időszámításnak a törvény rendelkezései szerinti jövőbeni megkülönböztető szabályai miatt. Amennyiben az AB a kérelmezőkhöz hasonlóan látja a törvény e passzusának alkotmányellenességét, akár meg is semmisítheti azt. Természetesen, nem mindegy, hogy a jövőre nézve vagy a törvény kihirdetésére visszamenőleges hatállyal teszi azt.
A hét elején találtam is egy ötletes megoldást a SZEMA honlapján ehhez:
A nyilatkozat letölthető innen: JOGFENNTARTÓ NYILATKOZAT
A SZEMA ügyvédi letétbe javasolja helyezni a nyilatkozatot, feltehetően azért, hogy ha esetleg a megsemmisítés mégsem visszamenőleges hatállyal következne be, a jogfenntartás érvényesíthető legyen bíróság előtt is.
Tegnap megtaláltam a Stabilitás honlapján az ezzel szinte szó szerint egyező jogfenntartó nyilatkozatot, azzal a különbséggel, hogy a Stabilitás azt javasolja: az aláírók azt juttassák el ajánlott és/vagy tértivevényes levélben az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak. Ebből a nyilatkozatból kimaradt az ügyvédi letétbe helyezés.
A magam részéről az ügyvédi letétbe helyezést erősebbnek tartom a jövőre is gondolva, esetleges pereskedés esetére, míg kissé kérdésesnek tartom, hogy az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság mihez kezd a hozzá megküldött nyilatkozatokkal.
A jogfenntartással egy következő blogbejegyzésünk is foglalkozik.
Szólj hozzá!
Címkék: nyugdíj alkotmánybíróság stabilitás szema magánnyugdíj jogfenntartás nyilatozat
2011.01.07. 10:47 Hannabori
A pénztártag megtakarítása magán- vagy köztulajdon?
Amikor az 1620-as években a Plymouth kolónia bevándorlói megérkeztek az Újvilágba, megpróbálták a földet közös tulajdonukká tenni. Ez azonban nem működött: a termékenységért nem mindenki tett meg minden tőle telhetőt, és az eredmény hamar élelemhiány lett. Egyszóval, 1623-ra már minden család önálló telket kapott, a megművelés saját felelősségével. Így már minden sokkal működőképesebbé vált. Ahogy William Bradford, a Plymouth kolónia második kormányzója egyik beszédében megfogalmazta, az emberek keményebben dolgoznak, ha saját telkük van, s a terményhozam így sokkalta magasabb. A tanulságot tehát nem nehéz megfogalmazni: az emberek jobban becsülik és használják saját magántulajdonukat, mint a köztulajdont. A magántulajdon növeli az innovációt, a munkára való hajlandóságot és az állampolgári felelősségtudatot.
12 komment
Címkék: alkotmánybíróság alkotmány magántulajdon nyugdíjpénztár köztulajdon magánnyugdíj
2011.01.06. 12:33 mollie
Egy kis áttekintés
A magánnyugdíjpénztári (második pilléres) rendszert 1997-ben hozta létre az országgyűlés, az 1997. évi LXXX-LXXXII. törvényekkel, azzal a céllal, hogy hosszú távon alacsony szintre szorítsa a költségvetésre a nyugdíjrendszerből fakadó terheket. Ezzel Magyarország a térségben elsőként hajtott végre ilyen reformot.
1998. január 1-től lépett hatályba az új nyugdíjrendszer, a második pillér a pályakezdőknek kötelezően, az aktív népesség – a pályakezdőket kivéve – választhatott, hogy az addigra megreformált (svájci indexálás, korhatár-emelés) tisztán felosztó-kirovó rendszerében marad (tisztán állami rendszer) vagy belép a több-pilléres vegyes rendszerbe.
A vegyes rendszerre az államival azonos szabályok vonatkoztak, azzal a különbséggel, hogy az első pillérből folyósított nyugdíj a tisztán állami rendszerhez képest egynegyedével alacsonyabb lesz; a vegyes rendszerre áttérők tehát automatikusan lemondtak az állami rendszerben szerzett nyugdíjjogosultságaik egynegyedéről. Tették ezt annak érdekében, hogy nyugdíjba vonulásuk után mind az első, mind a második pillérből származóan jogosultak legyenek ellátásra, azaz a második pillérben felhalmozott vagyonból származó járadék kiegészíti az állami rendszerből származó csökkentett járadékot.
A nyugdíjjárulékuk egy része ennek fejében a második pillérbe került.
A második pillér jelenleg mintegy 3 millió tagot számlál, akik kétharmada önként lépett a rendszerbe. A csatlakozók magas számának egyik oka – az örökölhető vagyonon kívül – feltehetően (több szakértő szerint) az volt, hogy míg a társadalom által nem túlságosan pozitívan megítélt tiszta felosztó-kirovó rendszer politikai kockázattal jár, ehhez képest a megtakarítások nyugdíjpénztárban történő felhalmozása és kezelése „csupán” piaci kockázatot jelent.
A vegyes rendszer alapja és elsőrendű célja tehát a kockázatmegosztás volt, az eredeti tervek szerint a GDP 1 %-ának megfelelő állami finanszírozási hiánnyal, tehát a rendszerben kezdettől szerepelt, hogy a vegyes rendszer a GDP 1 %-ának megfelelő hiányt eredményez a költségvetésben.
Ez azonban átmeneti hiányt jelentett, annak érdekében, hogy a pénztári tagok nyugdíjba vonulásakor az állami rendszer finanszírozási szükségletét jelentősen csökkentsék. A második pillér bevezetésének tehát az a célja és előnye, hogy átcsoportosítja az elöregedés hosszú távú terheinek egy részét a jelenre. A kieső járulékbevételek miatt keletkező deficit nem hasonlítható más deficithez abban az értelemben, hogy hasonló vagy akár nagyobb mértékű hosszútávú kiadáscsökkenés áll vele szemben.
Az állam ugyanakkor a lehetőségek széles skálájával rendelkezett ahhoz, hogy ha ez az átmeneti finanszírozási hiány az eredetileg tervezettnél nagyobb deficitet okozna, a rendszert hatékonyabban és jól szabályozottan működtesse (pl. az adminisztratív költségek csökkentésével, a versenyfeltételek javításával, rugalmasabb befektetési politika alakításával, stb.). A második pillér lehetőséget adott a mindenkori kormánynak arra, hogy (részben) már ma kezelje a hosszú távú finanszírozási kérdéseket. Konkrétabban: ha a kormány kiigazítja a költségvetést, és így helyet szorít a reform miatt kieső járulékbevételeknek, a fenntarthatóság egyértelműen javul.
Csakhogy az állam tényleges intézkedései ellenkező hatásúak voltak: a nyugdíjkötelezettségeket egy teljes év GDP-jével növelte a járulékkulcsok csökkentése és a 13. havi nyugdíj bevezetése. Az egymást követõ években nyugdíjazottak járadékai közötti eltérést megszüntető nyugdíjkorrekciós lépések újabb romlást okoztak, miként a svájci indexáláson felüli rendkívüli nyugdíjemelések is. Ugyanakkor a második pillér az állampapírba fektetés előírásai miatt relatíve alacsony nettó reálhozamrátákat ért el. A nyugdíjreform ellenére a rendszer továbbra is megtestesítette a szociális segélyezés és a társadalombiztosítás (azaz a részleges, de méltányos és járulékarányos keresetpótlás) keverékét. Mindez az állam mulasztása, amelyre a megfelelő válasz semmiképpen sem a működő rendszer lerombolása, a társadalom bizalomvesztésének felvállalása, sem a tőkésített magánpénztárak és a támogatott névleges egyéni számlás felosztó-kirovó rendszer valamiféle összemosása.
Az állami rendszerben ígért „transzparens” egyéni számlavezetés önmagában nem ösztönözhet tömegeket a formális rendszerbe visszatérésre, hisz ettől nem ugrik meg a foglalkoztatás, az adó- és járulékfizetési morál, a gazdasági növekedés. A fenntartható nyugdíjrendszernek ugyanis ezek lennének a feltételei.
A járulékfizetési készséget, de úgy általában is a jogbiztonságba vetett hitet nem feltétlenül mozdítja pozitív irányba, ha a már kialakult, évtizedes, tőkésített rendszert egyetlen törvénnyel meg lehet szüntetni, az azt mégis fenntartani kívánóknak feltűnően rövid határidőt adva, más irányú – az állami nyugdíjrendszerből történő kiíratkozás – szankciójával fenyegetve.
Az „erős állam” koncepciója nem együttműködésre ösztönöz: egészen extrém megoldásokra vezethet, a megtakarítások külföldre menekítésétől a feketemunka további elharapózásáig és ezzel a nyugdíjcélú befizetések csökkenéséig.
1 komment
Címkék: nyugdíj állam pénztár társadalombiztosítás magánnyugdíjpénztár kirovó felosztó
2011.01.05. 18:21 magyi
Az állami nyugdíj egészen biztosan csökkenni fog
Januárban a magánnyugdíjpénztár-tagoknak dönteniük kell, hogy az állami rendszert választják, vagy maradnak a pénztárukban. De ehhez tudniuk kell, hogy az állami rendszerben mire számíthatnak 10-20 vagy akár negyven év múlva. Mondhatnánk, hogy a ”fene” sem tudja, hogy akkor mi lesz.
„1. d. nyugdíjat csak a nyugdíj céljára befizetett összegből lehet finanszírozni, a költségvetés egyéb bevételeinek terhére nyugdíj nem fizethető, …”
4 komment
Címkék: kormány nyugdíj hiány állami csökkenés magánnyugdíj
2011.01.04. 16:12 mollie
Miben segíthet ez a blog?
Amint ismeretes, az Országgyűlés 2010. decemberében elfogadta a a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztárválasztás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényt, amely meg is jelent a Magyar Közlöny 2010. évi 194. számában.
Akik szeretnék magán-nyugdíjpénztári tagságukat fenntartani, 2010. január 31-ig nyilatkozattételre kötelezettek a Nyugdíjfolyósító ügyfélszolgálatain (bár bizonyos, igen szűk körű kivételt a törvény tartalmaz, ők február 28-áig adhatják le nyilatkozataikat).
Akik nem kívánják magánpénztári tagságukat fenntartani, nincs teendőjük: a nyilatkozattétel elmaradása automatikus átlépést jelent az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.
Menni vagy maradni? Nehéz döntés.
Sokakban merültek fel kérdések, sokan tanácstalanok. Úgy gondoljuk, hogy a rendelkezésre álló - sokszor ellentmondó - információk sem adnak mindig elegendő alapot, így ezt a döntést kívánják e blog szerzői megkönnyíteni.