Címek

Friss topikok

Archívum


2012.01.02. 21:35 Hórusz-h

Akkor döntött az Alkotmánybíróság vagy mégsem döntött?

Korábbi, tavaly januári cikkünkben azt taglaltuk, mit fog tenni az Alkotmánybíróság és annak mi lehet a következménye.
Nem vitás, hogy alkotmányellenes rendelkezést tartalmazott a 2010. évi CLIV. törvény 36.§-a, amikor az állami társadalombiztosítási rendszerből kiszerződéssel fenyegette a magánnyugdíj-pénztárban maradni akarókat, ám amely cikkelyt a Parlament 2011. december 30-án hatályon kívül is helyezett, s ily módon nem élt hosszú életet . De vajon ehhez a döntéshez volt-e köze az Alkotmánybíróságnak?

Úgy gondolom, igen, volt, nem is kevés, annak ellenére, hogy a sajtóban és a közvéleményben mintha ellenkező álláspont fogalmazódott volna meg.

Az Alkotmánybíróság tavaly év közben nem maradt tétlen. Beadványok százai érkeztek főként a törvény  diszkriminatív jellege miatt. Több hónapos huzavona után, amely arról szólt, hogy egyáltalán van-e joga az AB-nak dönteni a kérdésben, még augusztusban szellőztették meg, hogy elkészültek a határozattervezettel, amelyben az állt, hogy a vitatott szabályt – a pénztárban maradók teljes kizárását az állami rendszerből, annak ellenére, hogy a munkáltató továbbra is hozzájárulást fizet utánuk az állami kasszába – nagy többséggel meg kívánják semmisíteni.  Paczolay Péter épp a mai napon közzétett interjújában erősítette meg, hogy az Origo értesülései pontosak voltak „Szivárogtatás mindig volt, de ami a nyáron történt, az túlment minden határon: arra még nem volt példa, hogy teljes határozattervezet kerüljön a szerkesztőségekhez, minisztériumokhoz.”

Az AB határozata  kimondta volna, hogy semmis a kormány kezdeményezésére a parlament által decemberben elfogadott törvénynek az a része, amely megvonja az állami nyugdíjjogosultságot a magánnyugdíjpénztárban maradóktól. Ezzel azok is  jogosulttá váltak volna az állami nyugdíj arányos részére, akik pénztári tagok maradtak. A másik pont, amelyet a határozattervezet tartalmazott, kimondta volna, hogy bár a munkáltatói járulékot a 2010-es törvény átkeresztelte nyugdíj-hozzájárulássá, ám ez az AB szerint nem változtatott annak jellegén,  mert ha továbbra is a nyugdíjkasszába folyó közteherről van szó, az továbbra is nyugdíjjogosultságra jogosít. Tudomásom szerint az AB-hoz érkezett beadványok egyébként is a törvénynek e két pontját tartották zömében alkotmányellenesnek.


Ez már a múlt, mint tudjuk, ezt a határozattervezetet végül nem fogadták el, ugyanis ezt követően néhány napon belül megérkeztek az AB újonnan delegált tagjai, és az AB – egészen december utolsó munkanapjáig – a közvélemény tudtával nem foglalkozott a kérdéssel tovább.


Ugyanakkor elégségesnek bizonyult a  kiszivárgott és a sajtóban is megjelent hír ahhoz, hogy a Parlament maga lépjen, néhány nappal megelőzve az  Alkotmánybíróságot, amikor december közepén a már taglalt módon saját rendelkezését szüntette meg, és törölte a „kiszerződés” intézményét a nyugdíjtörvényből.
Ezért az AB december végén már csupán azt konstatálhatta, hogy a határozattervezetében szereplő megsemmisítési körülmények  okafogyottá váltak, hiszen addigra benyújtott törvényjavaslat született a korábbi törvény  alkotmányellenes  rendelkezéseinek megváltoztatásáról. Az AB így határozatot nem  hozott, a Parlament pedig elkerült egy egyértelmű újabb törvényi megsemmisítést.

Továbbra is az a véleményem, mindez az Alkotmánybíróság megszellőztetett és még 2011-ben elfogadásra előterjesztett határozattervezetének köszönhető, így – bár a végső döntést formailag nem az AB mondta ki – a testület ebben az esetben is elvárható módon cselekedett, bár nem éppen akkor és úgy, ahogyan arra sokan számítottak. Nincs többé „kiszerződés”, a megmaradt – egyelőre 102 ezer főt kitvő – pénztári tagok vagyona is megmaradt, igaz, ez utóbbit nehéz lett volna beterelni az állami kasszába, amennyiben ők nem akarják.

Mindez azért fontos, mert bár időközben változtak az alkotmánybírósági beadványok szabályai, továbbra sem tűnik reménytelennek  az AB-tól alkotmányos jogorvoslatot kérni, amennyiben az adott jogszabály valóban alkotmányellenes.  Tartok tőle, hogy magánnyugdíj-ügyben még találkozhatunk ilyennel a jövőben, ám  a részletes szabályok egyelőre még nem láttak napvilágot.
Erre maga Paczolay Péter is utal a hivatkozott interjúban: „Az érintettek, vagyis az indítványozók nevében nem beszélhetek, de 2012 első három hónapjában számukra is nyitva áll majd az a lehetőség, hogy nemcsak egy sérelmes bírói döntés esetén, hanem pusztán jogi érdek igazolása mellett az utólagos normakontrollra irányuló kérelmüket megújítsák. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy van egy széles kör, akiknek a jogi érdeke igen könnyen bizonyítható. Arra számítok, hogy ezek az ügyek vissza fognak jönni.”
 

A meccs tehát nincs lefutva…

Szólj hozzá!

Címkék: nyugdíj alkotmánybíróság ab állami magánnyugdíj pénztár magánnyugdíj pénztárban maradók kiszerződés


2012.01.01. 14:14 Hannabori

Egy újabb nehéz (?!) döntés...

 Figyelve a történéseket, újból aktuális megnyitni blogunkat. A helyzet annyiban nem változott, hogy a magánnyugdíj-pénztárban maradók ismét döntés előtt állnak, és hogy e döntés nehéz vagy sem, mindenki döntse el maga. Mi mindenesetre megpróbálunk segíteni, hogy a döntés könnyebb legyen. 

Közel egy éve a törvényalkotók átalakították a nyugdíjrendszert, és "A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról" szóló 2010. évi CLIV. törvény rendelkezései alapján a mintegy 3 millió pénztártag száma 102 ezerre csökkent.

A hivatkozott jogszabály 36. §-a nem hagyta meg a valóban szabad döntést, hiszen a maradó tagokat - a munkáltatói befizetések fenntartása mellett - a jövőre nézve 2011. december 1. napjától teljes mértékben kizárta az állami nyugdíjrendszerből.

A 2010. évi CLIV. törvény 36. §-a "A társadalombiztosítási nyugellátásról" szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 2. §-át az alábbi (6) bekezdéssel egészítette ki:

 

"(6) Az a személy, aki

a) 2011. január 31-ét követően létesít magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszonyt, a jogviszony létesítésének időpontjától, de legkorábban 2011. december 1-jétől kezdődően,

b) 2011. január 31-éig kezdeményezi a magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszonyának fenntartását, 2011. december 1-jétől kezdődően

a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben további szolgálati időt nem szerez, és az ezt követően szerzett keresete, jövedelme a társadalombiztosítási nyugellátások megállapítása során nem vehető figyelembe, azonban a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 32/B. §-ában meghatározott feltételek szerint az időskorúak járadékára jogosult.”

 

Ez a rendelkezés gyakorlatilag a maradó pénztártagoktól megvonta az állami nyugdíjrendszer előnyeit azzal, hogy a mindösszesen 34%-os nyugdíjjárulék befizetésből 24%-ot ezen pénztártagok munkáltatói utánuk az állami nyugdíjalapba fizetnek. A törvény ezen rendelkezésének alkotmányosságát - több másik mellett - különböző szervezetek és magánszemélyek támadták, blogunk korábbi bejegyzésekben foglalkozott is a várható alkotmánybírósági döntésről, annak esetleges következményeiről. Figyelemmel a hivatkozott szabályozásra, sokan csak emiatt - nem önként és szabad meggyőződésükből - döntöttek az átlépésről, és hagyták ott korábban választott magánnyugdíj-pénztárukat. Sokan közülük éltek az általunk is többször belinkelt jognyilatkozat letétbe helyezésének intézményével, azt gondolom, hogy a mostani történéseket látva nem hiába tették ezt.

 

Mi történt az elmúlt egy évben?

 

Az Alkotmánybíróság - bár többször elővette az ügyet, határozattervezeteket készítettek - mégsem határozott, 2011. december 28-án - amikor a jogszabály adta keretek között erre utoljára lehetett volna lehetősége - nem vette fel a döntés ódiumát.

 

Ezt megelőzően azonban az Országgyűlés meglepő döntést hozott:

2011. december 23. napján elfogadták a 2011. évi CXCIV. törvényt Magyarország gazdasági stabilitásáról. E törvénnyel több jogszabályt - köztük a Tny.-t - is módosították. A törvény 49. § (9) bekezdése eltörölni rendeli a számos esetben támadott és a 2010. évi CLIV. törvény 36. §-ával bevezetett fent idézett rendelkezést (Tny. 2. § (6) bekezdését), amely a maradó pénztártagokat 2011. december 1. napjától kizárta a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből. A törvény megnyitotta újból a lehetőséget arra, hogy a magánnyugdíj-pénztártagok áttérjenek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe (49. § (6) bekezdése), erre 2012. március 31. napjáig van lehetőség, és a tagok eddigi kötelező tagdíját (10%) véglegesen átirányította a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.

A törvény indokolása kimondja, hogy "összhangban a kötelező tagdíjfizetésre vonatkozó rendelkezések megszűnésével indokolt megteremteni a magánnyugdíj-pénztári tagok visszalépési lehetőségét. Visszalépés esetén a tag pénztártagsága alatt összegyűjtött tagdíj-kiegészítést a tag rendelkezése szerint részére ki kell fizetni, vagy önkéntes pénztárba, vagy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe kell utalni. A kötelező tagdíjfizetés megszüntetésével, valamint adő szabály, mely szerint aki korábban pénztártag maradt, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépési lehetőség megteremtésével egyidejűleg a kiszerződés jogintézménye (tehát, az, aki a magánnyugdíjpénztárban maradt, így 2012. januárjától elért keresetei, jövedelmei nem számítanak be a majdani állami nyugdíjába), hatályon kívül helyezésre kerül, mivel a 10% egyéni járulékfizetés a továbbiakban nyugdíjjogosultságot keletkeztet."

 

Összegezve: az eddig megismert és törvényi szintre emelt szabályozásból tehát az derül ki, hogy ismét megnyílt a kapu az állami nyugdíjrendszerbe, de tekintettel arra, hogy mind az pénztártagokat, mind a korábban átlépőket az állami nyugdíjrendszer azonos módon kezeli (hiszen azonos a befizetésük mértéke is), a mai napig pénztárukban maradóknak semmi okuk nincsen a váltásra.

7 komment

Címkék: döntés nyugdíj alkotmánybíróság állami társadalombiztosítás országgyűlés nyugdíjpénztár magánnyugdíj


2011.01.12. 17:29 magyi

Mit fog tenni az AB és mi a következménye?

 Egy ma megjelent Index írás, meg nem nevezett forrást használva, azt prognosztizálja, hogy az AB a magánnyugdíjpénztár tagok döntését szabályozó egész törvényt nem fogja megsemmisíteni, sőt, azt valószínűsíti, hogy lényegében csak a 36.§ - t fogja hatályon kívül helyezni.  A törvény 36.§ - a szerint a későbbiekben a ledolgozott évek – annak ellenére, hogy ugyanannyit fizet utánuk a munkáltató – nem számítanak szolgálati időnek:

Álláspontom szerint nem csupán az a rendelkezés alkotmányellenes, amely az állami nyugdíj egy részétől megfosztja a pénztárban maradókat (36.§), hanem, szerintem a nyilatkozási mód és határidő is alkotmányellenes. De ez nem jelenti azt, hogy ne adj’ Isten nem az Indexnek lesz igaza.
 
És ha az Indexnek lesz igaza, akkor két jó megoldás van:
1. pénztárban maradni
2. ügyvédi ellenjegyzéssel, letétbe helyezve egy jogfenntartó nyilatkozatot írni, miszerint is kényszer hatására hagyta el a pénztárat, s amennyiben ez a kényszer (az említett 36.§) megszűnik, fenntartja a magánnyugdíjpénztár-tagságát
Ilyen nyilatkozatmintát találhatunk a SZEMA honlapján (www.szema.hu) és a Stabilitásnál is. A kettő között az a különbség, hogy szerintem teljesen felesleges a Nyugdíj Főigazgatóságra beküldeni, bár nem is árt. A későbbi jogi eljáráshoz az ügyvédi ellenjegyzés és letét kell. Mindezt, persze, január 31-ig
 
Ha az Indexnek igaza van, máris leegyszerűsödött a döntés. Nyilatkozni a pénztárban maradásról vagy nyilatkozni a jogfenntartásról! 

Szólj hozzá!

Címkék: szolgálati alkotmánybíróság idő nyilatkozat magánpénztár magánnyugdíj jogfenntartó nyilatkozat


2011.01.10. 13:02 mollie

Még egyszer a jogfenntartásról

 A mai napon megjelent az Origon az a hír, amely szerint legkorábban februárban várható az Alkotmánybíróság döntése a nyugdíjtörvények alkotmányosságáról. 

Sereg András, az AB szóvivője szerint korábban már több példa is volt az AB soronkívüli eljárására, ez esetben is a legrövidebb ügymenet másfél-két hónap. 
Egyelőre – e bejegyzés írásakor – az AB még a soronkívüliségről sem döntött. 
 
Ismét hangsúlyozzuk: aki úgy érzi, hogy a törvény 36.§-ában foglaltak – azaz 2011. december 1-től kezdődően a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből történő „kiszerződés” – miatt lép vissza az állami nyugdíjrendszerbe, tehát nem akarja kockáztatni a korábbi szabályok szerint az állami nyugdíjból járó 75 %-ot, jogfenntartással élhet. Ez a jogfenntartás az új hírek – az AB döntésének elhúzódása – fényében az eddigieknél is fontosabbá válhat. 
 
A jogfenntartó nyilatkozatról már korábbi blogbejegyzésünkben írtunk.
A  Stabilitás által január 6-án közzétett és ajánlott nyilatkozatról az Index is ír .
 
A bejegyzésben már foglalkoztunk azzal, hogy míg a Stabilitás azt javasolja, hogy a nyilatkozatot aláírva, ajánlott levélként küldjék meg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak, a Szema által javasolt nyilatkozat ezen túlmegy és ügyvédi letétbe ajánlja helyezni a nyilatkozatot. 
 
A magunk részéről az utóbbi megoldást tanácsoltuk és ezt javasoljuk most is. 
Egyetértünk ugyanis az Index cikkében foglaltakkal, miszerint:
„A Napi által megkeresett jogászok szerint azonban ez a megoldás [ti az ONyF-nek megküldött nyilatkozat] sokkal inkább arra szolgálhat, hogy bizonyítsa a visszalépésre vonatkozó kényszert. Kérdésesnek tartják azonban, hogy ebben a formában mennyire lehet hatékony az eljárás, az ONYF-nek ugyanis (a befogási kényszerre vonatkozó előírás híján) van módja arra, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja ezeket a "nyilatkozatokat". Amennyiben a Stabilitás gyűjti azokat a tagokat, akik ezzel egyértelműen jelzik, hogy csak kényszer hatására nem maradtak a magánkasszáknál, ez hasznos lehet a jogszabályt megtámadó eljárásoknál.”
 
Továbbra is az a véleményünk, hogy az ONyF – mint végrehajtó hatósági szervezet – nem jogosult ezen nyilatkozatok átvételére, sőt, továbbítására sem, így az odaküldés „előszereteti” értékkel igen,  de jogi  relevanciával nem bír. 
Az ügyvédi letétbe helyezett nyilatkozatok viszont – perindítás esetén – teljes bizonyító erővel tanúsítják a nyilatkozattétel időpontját és az abban foglaltakat. 
 
Blogunk szerzői felvették a kapcsolatot gyakorló ügyvédekkel, akik állnak rendelkezésre a jogfenntartó nyilatkozatok ellenjegyzése és okirati letétbe helyezése érdekében, amennyiben azokat a nyilatkozók előttük írják alá. 
 
Kiegészítés: A blogbejegyzés megjelenése óta látott napvilágot ez a cikk, amely szerint "A Fiumei úti Budapest Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság nem fogadta el a Stabilitás Pénztárszövetség által készített, a nyugdíjpénztári tagság fenntartására vonatkozó nyilatkozatot a vonatkozó kormányrendeletre hivatkozva." A cikkből kitűnően a PSZÁF is hasonlóan reagált.
http://www.vg.hu/penzugy/megtakaritas/nem-fogadta-el-a-stabilitas-nyilatkozatat-a-nyugdijbiztosito-337835

Szólj hozzá!

Címkék: alkotmánybíróság ab nyilatkozat stabilitás mnyp magánnyugdíj onyf jogfenntartás jogfenntartó nyilatkozat


2011.01.09. 18:11 magyi

Milyen szempontok alapján döntsenek a magánnyugdíjpénztár-tagok?

H    Holnap kiderül, hogy az Alkotmánybíróság megtárgyalja-e a közeljövőben a számtalan magán és egyéb (SZEMA, Stabilitás, MSZP) beadványt, amelyek a nyugdíj-csomag két fontos részének a megsemmisítését kérik:

január végéig kell a tagoknak dönteniük arról, hogy maradnak-e a pénztárakban               vagy átmennek a teljesen állami rendszerbe, mindezt személyesen
ezt a döntést erősen befolyásolja az a passzus, amely szerint elvesztik a                       későbbiekben az állami nyugdíjuknál a szolgálati időt, vagyis radikálisan csökkenne az         állami nyugdíjuk.
A beadványok megtalálhatóak az interneten, pl.:
Ezért arról nem írok, hogy miért alkotmányellenes, hogy egy hónapon belül, személyesen kell nyilatkozni, és hogy a kormány többség szerint a pénztárakban maradók elvesztik az állami nyugdíjukat.
Viszont a pénztártagok számára életbevágóan fontos, hogy még január vége előtt döntsön az Alkotmánybíróság. Hiszen a döntés nélkül azt kell mérlegelniük, hogy lesz-e a közeljövőben, még a nyugdíjas éveik előtt olyan kormány, amely helyreállítja a törvényes rendet.
Számtalan kalkulátort találhatunk már az interneten, amely segíthet a döntésben. Pl.:
De ezek mindegyike a jelenlegi szabályok alapján készült. Mire a mostani 20-50 év közöttiek nyugdíjba mennek, ezek a szabályok a demográfiai változások miatt, nagy valószínűséggel, megváltoznak: a nyugdíjkorhatár várhatóan magasabb lesz, a nyugdíj meg kevesebb.
 Egyes becslések szerint a jövedelem egyharmadára, felére is lecsökkenhet. Persze ez erősen függ a pénztártag életkorától, hiszen 30 év múlva egy még elöregedettebb társadalomban fogunk élni.
Ha holnap úgy dönt az Alkotmánybíróság, hogy még ebben a hónapban megtárgyalja az indítványokat, reményeink szerint nem csak a demokráciába vetett hitünk térhet vissza, hanem sok ember kikerülhet abból a csapdából, amelyben most joggal érezheti magát.

Szólj hozzá!

Címkék: döntés alkotmánybíróság csapda kalkulátorok ab beadványok


2011.01.07. 10:56 mollie

Jogfenntartó nyilatkozat – egy kitűnő ötlet

 A pénztárban maradás vagy az állami rendszerbe átlépés nem mindenki számára jelent valós választási lehetőséget. Gondoljunk csak a 2010. évi CLIV. törvény végrehajtására kiadott 297/2010. (XII.23.) Korm. sz. rendelet 1.§-ának (4) bekezdésére, amely szerint:

„(4) A tag a nyilatkozat másolatát a nyilatkozattételt követõ 5 napon belül köteles megküldeni a foglalkoztatójának” 

Vajon mi célt szolgálhat ez a rendelkezés akkor, amikor 2012. január 1-jéig nem történik, nem történhet átutalás a magánnyugdíjpénztárba?

Akár az is előfordulhat, hogy egyes állami alkalmazottak – akik kormány- vagy egyéb tisztviselőnek minősülnek és szolgálati viszonyuk 2 hónapos felmondási idővel, indokolás nélkül megszüntethető – esetén a bejelentés miatt hátrányba kerülnek? 

Ugyanakkor tudjuk, hogy jónéhány kérelem íródott az Alkotmánybírósághoz, különböző okokból, részben a szolgálati időszámításnak a törvény rendelkezései szerinti jövőbeni megkülönböztető szabályai miatt. Amennyiben az AB a kérelmezőkhöz hasonlóan látja a törvény e passzusának alkotmányellenességét, akár meg is semmisítheti azt. Természetesen, nem mindegy, hogy a jövőre nézve vagy a törvény kihirdetésére visszamenőleges hatállyal teszi azt.

A hét elején találtam is egy ötletes megoldást a SZEMA honlapján ehhez:

A nyilatkozat letölthető innen: JOGFENNTARTÓ NYILATKOZAT

A SZEMA ügyvédi letétbe javasolja helyezni a nyilatkozatot, feltehetően azért, hogy ha esetleg a megsemmisítés mégsem visszamenőleges hatállyal következne be, a jogfenntartás érvényesíthető legyen bíróság előtt is.

Tegnap megtaláltam a Stabilitás honlapján  az ezzel szinte szó szerint egyező jogfenntartó nyilatkozatot, azzal a különbséggel, hogy a Stabilitás azt javasolja: az aláírók azt juttassák el ajánlott és/vagy tértivevényes levélben az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak. Ebből a nyilatkozatból kimaradt az ügyvédi letétbe helyezés.

A magam részéről az ügyvédi letétbe helyezést erősebbnek tartom a jövőre is gondolva, esetleges pereskedés esetére, míg kissé kérdésesnek tartom, hogy az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság mihez kezd a hozzá megküldött nyilatkozatokkal.  

A jogfenntartással egy következő blogbejegyzésünk is foglalkozik. 

Szólj hozzá!

Címkék: nyugdíj alkotmánybíróság stabilitás szema magánnyugdíj jogfenntartás nyilatozat


2011.01.07. 10:47 Hannabori

A pénztártag megtakarítása magán- vagy köztulajdon?

Amikor az 1620-as években a Plymouth kolónia bevándorlói megérkeztek az Újvilágba, megpróbálták a földet közös tulajdonukká tenni. Ez azonban nem működött: a termékenységért nem mindenki tett meg minden tőle telhetőt, és az eredmény hamar élelemhiány lett. Egyszóval, 1623-ra már minden család önálló telket kapott, a megművelés saját felelősségével. Így már minden sokkal működőképesebbé vált. Ahogy William Bradford, a Plymouth kolónia második kormányzója egyik beszédében megfogalmazta, az emberek keményebben dolgoznak, ha saját telkük van, s a terményhozam így sokkalta magasabb. A tanulságot tehát nem nehéz megfogalmazni: az emberek jobban becsülik és használják saját magántulajdonukat, mint a köztulajdont. A magántulajdon növeli az innovációt, a munkára való hajlandóságot és az állampolgári felelősségtudatot.

A fent megfogalmazott alapelvek is komoly szerepet játszottak az 1997-ben kialakított, ún. „hárompilléres” nyugdíjrendszer bevezetésekor.
 
A tőkefedezeti pillér kiépítésekor a népesség elöregedése és a felosztó-kirovó rendszer előrelátható tarthatatlansága mellett külön hangsúlyt kapott „az ország gazdasági és pénzügyi bázisának modernizálása”, a reménytelen államfüggőségről való fokozatos leszoktatás.
A rendszer 13 éve alatt felgyűlt megtakarítások cca. 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíj-pénztári vagyont eredményeztek, melynek magán- vagy köztulajdon jellege felett viták bontakoztak ki.
Még ma is sokan gondolják Magyarországon, hogy a magánnyugdíj-pénztári vagyon az ő saját megtakarításuk. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezt a pénzt az emberek nem használhatták fel bármikor, bármire.”-mondta a magánnyugdíj-pénztári befizetésekről Rogán Antal, az Országgyűlés gazdasági bizottságának fideszes elnöke az Inforádiónak.
 
A fenti állítással szemben - a jogszabályi háttér alapján - azonban kijelenthető, hogy a tőkefedezeti pillérben gyűjtött megtakarítások magántulajdonnak számítanak, azok tulajdonképpen a saját tulajdon egy részének a befektetései a jövőbe.
 
Az 1997. évi LXXXII. törvény (a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról, továbbiakban: Mpt.) 5. §-a fogalmazza meg a működési alapelveket és az alapvető rendelkezéseket.
Az 5. § (1) bekezdése alapján az önkormányzati működés elvének megfelelően a pénztárra vonatkozó alapvető döntések meghozatalára kizárólag a pénztártagok jogosultak.
Ugyanezen szakasz (4) bekezdése „ex catedra” kimondja, hogy „a pénztártag követelése – a tulajdonlás elve szerint – a pénztártag tulajdona, amely e törvényben foglalt módon örökölhető, illetve erre vonatkozóan kedvezményezett jelölhető.”
 
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint „a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
Az Alkotmánybíróság - 2003 decemberében kelt - 867/B/1997 AB határozatában így fogalmaz:  
 
„Az Mpt. rögzíti a tulajdonlás elvét, melynek értelmében a pénztártag követelése a pénztártag    tulajdona. Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában (ABH 1995, 195-196.) fejtette ki részletesen a tulajdonvédelem és a társadalombiztosítási rendszer összefüggéseit.
Megállapítása szerint a tulajdonvédelem a társadalombiztosítás terén sem veszíti el kapcsolatát a saját vagyonnal vagy értékteremtő munkával, ebből pedig az a következtetés adódik, hogy a magánnyugdíj pénztárba eszközölt befizetéseire nézve a pénztártag tulajdonjogát alapjogi védelem illeti meg.
 
Az egyéni számlára történő tagdíjfizetések egyenlege tehát a pénztártag tulajdona, amely örökölhető. Ha a pénztártag a nyugdíjkorhatár előtt meghal, a megjelölt kedvezményezett (aki lehet akár a feleség, akár gyermek) az összeget megörökli. Az egyéni számláról történő értesítés alapján évről-évre látható a megtakarítás és hozamai értéke, becsülhető a nyugdíj mértéke és ez akár további befizetésre ösztönözhet. A pénztári tagok az 5. § (1) bekezdése alapján a tulajdonosi jogaikat gyakorolhatják a magánnyugdíj-pénztárukban. Természetesen a megtakarított vagyon célhoz kötött – nem véletlenül hívják nyugdíj-megtakarításnak – de a nyugdíjba vonulás után mindenki arra használja fel, amire csak akarja.
 
Az Mpt. 5.§-ának rendelkezéseit a 2010. évi CLIV. törvény szinte változatlanul fenntartotta. 

 

12 komment

Címkék: alkotmánybíróság alkotmány magántulajdon nyugdíjpénztár köztulajdon magánnyugdíj


süti beállítások módosítása