Korábbi, tavaly januári cikkünkben azt taglaltuk, mit fog tenni az Alkotmánybíróság és annak mi lehet a következménye.
Nem vitás, hogy alkotmányellenes rendelkezést tartalmazott a 2010. évi CLIV. törvény 36.§-a, amikor az állami társadalombiztosítási rendszerből kiszerződéssel fenyegette a magánnyugdíj-pénztárban maradni akarókat, ám amely cikkelyt a Parlament 2011. december 30-án hatályon kívül is helyezett, s ily módon nem élt hosszú életet . De vajon ehhez a döntéshez volt-e köze az Alkotmánybíróságnak?
Úgy gondolom, igen, volt, nem is kevés, annak ellenére, hogy a sajtóban és a közvéleményben mintha ellenkező álláspont fogalmazódott volna meg.
Az Alkotmánybíróság tavaly év közben nem maradt tétlen. Beadványok százai érkeztek főként a törvény diszkriminatív jellege miatt. Több hónapos huzavona után, amely arról szólt, hogy egyáltalán van-e joga az AB-nak dönteni a kérdésben, még augusztusban szellőztették meg, hogy elkészültek a határozattervezettel, amelyben az állt, hogy a vitatott szabályt – a pénztárban maradók teljes kizárását az állami rendszerből, annak ellenére, hogy a munkáltató továbbra is hozzájárulást fizet utánuk az állami kasszába – nagy többséggel meg kívánják semmisíteni. Paczolay Péter épp a mai napon közzétett interjújában erősítette meg, hogy az Origo értesülései pontosak voltak „Szivárogtatás mindig volt, de ami a nyáron történt, az túlment minden határon: arra még nem volt példa, hogy teljes határozattervezet kerüljön a szerkesztőségekhez, minisztériumokhoz.”
Az AB határozata kimondta volna, hogy semmis a kormány kezdeményezésére a parlament által decemberben elfogadott törvénynek az a része, amely megvonja az állami nyugdíjjogosultságot a magánnyugdíjpénztárban maradóktól. Ezzel azok is jogosulttá váltak volna az állami nyugdíj arányos részére, akik pénztári tagok maradtak. A másik pont, amelyet a határozattervezet tartalmazott, kimondta volna, hogy bár a munkáltatói járulékot a 2010-es törvény átkeresztelte nyugdíj-hozzájárulássá, ám ez az AB szerint nem változtatott annak jellegén, mert ha továbbra is a nyugdíjkasszába folyó közteherről van szó, az továbbra is nyugdíjjogosultságra jogosít. Tudomásom szerint az AB-hoz érkezett beadványok egyébként is a törvénynek e két pontját tartották zömében alkotmányellenesnek.
Ez már a múlt, mint tudjuk, ezt a határozattervezetet végül nem fogadták el, ugyanis ezt követően néhány napon belül megérkeztek az AB újonnan delegált tagjai, és az AB – egészen december utolsó munkanapjáig – a közvélemény tudtával nem foglalkozott a kérdéssel tovább.
Ugyanakkor elégségesnek bizonyult a kiszivárgott és a sajtóban is megjelent hír ahhoz, hogy a Parlament maga lépjen, néhány nappal megelőzve az Alkotmánybíróságot, amikor december közepén a már taglalt módon saját rendelkezését szüntette meg, és törölte a „kiszerződés” intézményét a nyugdíjtörvényből.
Ezért az AB december végén már csupán azt konstatálhatta, hogy a határozattervezetében szereplő megsemmisítési körülmények okafogyottá váltak, hiszen addigra benyújtott törvényjavaslat született a korábbi törvény alkotmányellenes rendelkezéseinek megváltoztatásáról. Az AB így határozatot nem hozott, a Parlament pedig elkerült egy egyértelmű újabb törvényi megsemmisítést.
Továbbra is az a véleményem, mindez az Alkotmánybíróság megszellőztetett és még 2011-ben elfogadásra előterjesztett határozattervezetének köszönhető, így – bár a végső döntést formailag nem az AB mondta ki – a testület ebben az esetben is elvárható módon cselekedett, bár nem éppen akkor és úgy, ahogyan arra sokan számítottak. Nincs többé „kiszerződés”, a megmaradt – egyelőre 102 ezer főt kitvő – pénztári tagok vagyona is megmaradt, igaz, ez utóbbit nehéz lett volna beterelni az állami kasszába, amennyiben ők nem akarják.
Mindez azért fontos, mert bár időközben változtak az alkotmánybírósági beadványok szabályai, továbbra sem tűnik reménytelennek az AB-tól alkotmányos jogorvoslatot kérni, amennyiben az adott jogszabály valóban alkotmányellenes. Tartok tőle, hogy magánnyugdíj-ügyben még találkozhatunk ilyennel a jövőben, ám a részletes szabályok egyelőre még nem láttak napvilágot.
Erre maga Paczolay Péter is utal a hivatkozott interjúban: „Az érintettek, vagyis az indítványozók nevében nem beszélhetek, de 2012 első három hónapjában számukra is nyitva áll majd az a lehetőség, hogy nemcsak egy sérelmes bírói döntés esetén, hanem pusztán jogi érdek igazolása mellett az utólagos normakontrollra irányuló kérelmüket megújítsák. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy van egy széles kör, akiknek a jogi érdeke igen könnyen bizonyítható. Arra számítok, hogy ezek az ügyek vissza fognak jönni.”
A meccs tehát nincs lefutva…
