Nehéz döntés?

 Egy ma megjelent Index írás, meg nem nevezett forrást használva, azt prognosztizálja, hogy az AB a magánnyugdíjpénztár tagok döntését szabályozó egész törvényt nem fogja megsemmisíteni, sőt, azt valószínűsíti, hogy lényegében csak a 36.§ - t fogja hatályon kívül helyezni.  A törvény 36.§ - a szerint a későbbiekben a ledolgozott évek – annak ellenére, hogy ugyanannyit fizet utánuk a munkáltató – nem számítanak szolgálati időnek:

·         a pénztártagnak a nyugdíjbavonulását megelőzően (az ún. felhalmozási időszakban) bekövetkezett halála esetén az egyéni számla hagyatékának nem része. A tag a halála esetére természetes személy kedvezményezett(ek)et jelölhet, amely többet jelent, mint egy „sima” örökölhetőség (hogy a jelenleg még kidolgozatlan új özvegyi nyugdíj-szabályokról ne is beszéljünk), ugyanis kedvezményezett nemcsak a gyermek vagy a házastárs lehet, hanem bárki, aki a pénztártag halálakor életben van; a kedvezményezett-jelölés pedig bármikor visszavonható és új kedvezményezett(ek) is jelölhető(k). 

·         a pénztártag nyugdíjazásakor (ide értve a korengedményes nyugdíjat, előnyugdíjat, szolgálati nyugdíjat, rokkantsági nyugdíjat is) választhat: az egyéni számla egyenlegét beválthatja az általa megfelelőnek tartott életjáradékra vagy - amennyiben a nyugdíjkorhatár eléréséig a különböző pénztárakban összeszámított tagsági jogviszonya nem haladja meg a 180 hónapot - egyösszegben felveheti. Az életjáradékot a pénztár biztosítóintézettől vásárolt járadékkal teljesíti.

A választható járadékfajták:

- ún. egyszerű életjáradék

- elején határozott időtartamos járadék

- végén határozott időtartamos járadék

- kettő vagy több életre szóló járadék

Az életjáradékot a pénztár a tag számára élete végéig havonta előre folyósítja.

Az elején határozott időtartamos életjáradék jellemzője, hogy a pénztár a járadékfolyósítás időpontjától számított, előre meghatározott időtartam lejártáig a pénztártagnak, illetve kedvezményezettjének, a meghatározott időtartam lejárata után pedig csak a pénztártag élete végéig folyósít járadékot. A végén határozott időtartamos logikája ellenkezője az előzőnek: a pénztár az életjáradékot a tag részére élethosszig folyósítja, majd a halála után - a szolgáltatási szabályzatban - előre meghatározott időtartam lejártáig a kedvezményezett is jogosult a járadékra.

Íme, egy leegyszerűsített életjáradék-kalkulátor az egyszerű életjáradék kiszámításához.

http://www.vg.hu/kalkulatorok/eletjaradek, emellett ajánlom a következőt is: http://www.moneychimp.com/calculator/retirement_calculator.htm 

·         a 2010. évi CLIV. törvény szerint akkor, ha az adott nyugdíjpénztár megszűnne – pl. a tagok minimum alá csökkenése esetén -, a végelszámolás keretében a tag 30 napon belül nyilatkozni köteles, melyik pénztárba kíván átlépni. A nyilatkozattétel elmaradása esetén a tagot a végelszámoló automatikusan visszalépteti a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.

Tehát a 2011. január 31-i, a pénztári tagság fenntartásáról történt nyilatkozattétel után ez a lehetőség egy „kiskapu” az állami rendszerbe visszalépéshez.

Fordítva azonban nem érvényes: tudja-e Ön, hogy amennyiben 2011. január 31-ig nem nyilatkozik a pénztári tagsága fenntartásáról, a továbbiakban nem térhet oda vissza?  

 Az előző blogbejegyzésben már foglalkoztam az Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság tájékoztató jellegű levelével, amely – bár segítség próbál lenni a döntésben – valójában több esetben félrevezet, lényegtelen információkat felnagyít, azonban sokszor indokolatlan és bizonyítatlan érvekkel él.

Az ominózus tájékoztató külön bekezdést szentel a munkáltatói vagy saját kiegészítés, valamint az infláció feletti hozamrész sorsával. A magánnyugdíj-pénztári befizetés során mód van arra, hogy a kötelező befizetésen felül a munkáltató, vagy maga a pénztártag kiegészítő befizetést vállaljon az öngondoskodás ösztönzése céljából. Az ebből a részből folyó összeggel, valamint a megtakarítás infláció feletti hozamrészével a jogosult háromféleképpen rendelkezhet. Kérheti egy összegben felvenni, kérheti az önkéntes nyugdíjpénztárába átvinni, illetve a pénztári megtakarításával együtt beviheti a társadalombiztosítás rendszerébe. Az ezzel kapcsolatos szabályokat a levél részletesen taglalja, ami azért is meglepő, mivel a kormányzat részéről elhangzottak olyan álláspontok, hogy a magánnyugdíj megtakarítások nem tekinthetőek magántulajdonnak. Ha azonban ezeket az összegeket - a vonatkozó jogi szabályozás ellenére - nem tartjuk saját tulajdonnak, miért jár vissza a pénztártagnak az összeg után keletkezett hozam, vagy a kötelező befizetésen felüli – a munkáltató vagy a pénztártag által teljesített - kiegészítés?

A levél azt állítja, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagság fenntartása mellett a jogosult lényegesen rosszabbul jár, mivel jövőbeni társadalombiztosítási nyugdíja jóval kisebb lesz. Ezt két dologgal indokolja: egyrészt azért, mert a pénztártag 2011. november 30-a után már csak a magánnyugdíj-rendszerben szerez jogosultságot, másrészt az eddig az időpontig megszerzett jogosultsága alapján megállapítható összegnek - a magánpénztári tagság miatt - csak a háromnegyedét fogja megkapni. Az első indok sok magyarázatot nem érdemel, a - véleményem szerint - súlyosan diszkriminatív szabály alkotmányosságát az Alkotmánybíróság minden bizonnyal felülvizsgálja az elkövetkezendő időben. A második érv pedig eddig is köztudott volt, hiszen a pénztártag az állami rendszerbe a nyugdíjbefizetéseinek cca. 75%-át teljesítette, így egyértelmű, hogy csak ilyen arányban fog részesülni az állami nyugdíjból is.

A Főigazgatóság levele egyértelműen agitáló célja nyilvánul meg abban is, hogy a levél szerint a magánnyugdíj-pénztárban maradás jövedelmi helyzettől függetlenül, sem fiatalabb, sem idősebb korosztálynak nem javasolható, a maradást kockázatos és nagy valószínűséggel kedvezőtlen döntésnek titulálja, anélkül, hogy azt példákkal, vagy egyéb érvekkel igazolná.

Blogunk a továbbiakban – példák bemutatásával is –segítséget kíván nyújtani abban, hogy a jövedelmi helyzettől és a korosztálytól függően kinek érdemes megfontolnia az átlépést, és ki az, akinek nagy valószínűséggel érdemesebb a magánnyugdíj-pénztári tagságát megtartani.