Címek

Friss topikok

Archívum


2012.01.01. 14:14 Hannabori

Egy újabb nehéz (?!) döntés...

 Figyelve a történéseket, újból aktuális megnyitni blogunkat. A helyzet annyiban nem változott, hogy a magánnyugdíj-pénztárban maradók ismét döntés előtt állnak, és hogy e döntés nehéz vagy sem, mindenki döntse el maga. Mi mindenesetre megpróbálunk segíteni, hogy a döntés könnyebb legyen. 

Közel egy éve a törvényalkotók átalakították a nyugdíjrendszert, és "A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról" szóló 2010. évi CLIV. törvény rendelkezései alapján a mintegy 3 millió pénztártag száma 102 ezerre csökkent.

A hivatkozott jogszabály 36. §-a nem hagyta meg a valóban szabad döntést, hiszen a maradó tagokat - a munkáltatói befizetések fenntartása mellett - a jövőre nézve 2011. december 1. napjától teljes mértékben kizárta az állami nyugdíjrendszerből.

A 2010. évi CLIV. törvény 36. §-a "A társadalombiztosítási nyugellátásról" szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 2. §-át az alábbi (6) bekezdéssel egészítette ki:

 

"(6) Az a személy, aki

a) 2011. január 31-ét követően létesít magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszonyt, a jogviszony létesítésének időpontjától, de legkorábban 2011. december 1-jétől kezdődően,

b) 2011. január 31-éig kezdeményezi a magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszonyának fenntartását, 2011. december 1-jétől kezdődően

a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben további szolgálati időt nem szerez, és az ezt követően szerzett keresete, jövedelme a társadalombiztosítási nyugellátások megállapítása során nem vehető figyelembe, azonban a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 32/B. §-ában meghatározott feltételek szerint az időskorúak járadékára jogosult.”

 

Ez a rendelkezés gyakorlatilag a maradó pénztártagoktól megvonta az állami nyugdíjrendszer előnyeit azzal, hogy a mindösszesen 34%-os nyugdíjjárulék befizetésből 24%-ot ezen pénztártagok munkáltatói utánuk az állami nyugdíjalapba fizetnek. A törvény ezen rendelkezésének alkotmányosságát - több másik mellett - különböző szervezetek és magánszemélyek támadták, blogunk korábbi bejegyzésekben foglalkozott is a várható alkotmánybírósági döntésről, annak esetleges következményeiről. Figyelemmel a hivatkozott szabályozásra, sokan csak emiatt - nem önként és szabad meggyőződésükből - döntöttek az átlépésről, és hagyták ott korábban választott magánnyugdíj-pénztárukat. Sokan közülük éltek az általunk is többször belinkelt jognyilatkozat letétbe helyezésének intézményével, azt gondolom, hogy a mostani történéseket látva nem hiába tették ezt.

 

Mi történt az elmúlt egy évben?

 

Az Alkotmánybíróság - bár többször elővette az ügyet, határozattervezeteket készítettek - mégsem határozott, 2011. december 28-án - amikor a jogszabály adta keretek között erre utoljára lehetett volna lehetősége - nem vette fel a döntés ódiumát.

 

Ezt megelőzően azonban az Országgyűlés meglepő döntést hozott:

2011. december 23. napján elfogadták a 2011. évi CXCIV. törvényt Magyarország gazdasági stabilitásáról. E törvénnyel több jogszabályt - köztük a Tny.-t - is módosították. A törvény 49. § (9) bekezdése eltörölni rendeli a számos esetben támadott és a 2010. évi CLIV. törvény 36. §-ával bevezetett fent idézett rendelkezést (Tny. 2. § (6) bekezdését), amely a maradó pénztártagokat 2011. december 1. napjától kizárta a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből. A törvény megnyitotta újból a lehetőséget arra, hogy a magánnyugdíj-pénztártagok áttérjenek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe (49. § (6) bekezdése), erre 2012. március 31. napjáig van lehetőség, és a tagok eddigi kötelező tagdíját (10%) véglegesen átirányította a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.

A törvény indokolása kimondja, hogy "összhangban a kötelező tagdíjfizetésre vonatkozó rendelkezések megszűnésével indokolt megteremteni a magánnyugdíj-pénztári tagok visszalépési lehetőségét. Visszalépés esetén a tag pénztártagsága alatt összegyűjtött tagdíj-kiegészítést a tag rendelkezése szerint részére ki kell fizetni, vagy önkéntes pénztárba, vagy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe kell utalni. A kötelező tagdíjfizetés megszüntetésével, valamint adő szabály, mely szerint aki korábban pénztártag maradt, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépési lehetőség megteremtésével egyidejűleg a kiszerződés jogintézménye (tehát, az, aki a magánnyugdíjpénztárban maradt, így 2012. januárjától elért keresetei, jövedelmei nem számítanak be a majdani állami nyugdíjába), hatályon kívül helyezésre kerül, mivel a 10% egyéni járulékfizetés a továbbiakban nyugdíjjogosultságot keletkeztet."

 

Összegezve: az eddig megismert és törvényi szintre emelt szabályozásból tehát az derül ki, hogy ismét megnyílt a kapu az állami nyugdíjrendszerbe, de tekintettel arra, hogy mind az pénztártagokat, mind a korábban átlépőket az állami nyugdíjrendszer azonos módon kezeli (hiszen azonos a befizetésük mértéke is), a mai napig pénztárukban maradóknak semmi okuk nincsen a váltásra.

7 komment

Címkék: döntés nyugdíj alkotmánybíróság állami társadalombiztosítás országgyűlés nyugdíjpénztár magánnyugdíj


2011.01.07. 10:47 Hannabori

A pénztártag megtakarítása magán- vagy köztulajdon?

Amikor az 1620-as években a Plymouth kolónia bevándorlói megérkeztek az Újvilágba, megpróbálták a földet közös tulajdonukká tenni. Ez azonban nem működött: a termékenységért nem mindenki tett meg minden tőle telhetőt, és az eredmény hamar élelemhiány lett. Egyszóval, 1623-ra már minden család önálló telket kapott, a megművelés saját felelősségével. Így már minden sokkal működőképesebbé vált. Ahogy William Bradford, a Plymouth kolónia második kormányzója egyik beszédében megfogalmazta, az emberek keményebben dolgoznak, ha saját telkük van, s a terményhozam így sokkalta magasabb. A tanulságot tehát nem nehéz megfogalmazni: az emberek jobban becsülik és használják saját magántulajdonukat, mint a köztulajdont. A magántulajdon növeli az innovációt, a munkára való hajlandóságot és az állampolgári felelősségtudatot.

A fent megfogalmazott alapelvek is komoly szerepet játszottak az 1997-ben kialakított, ún. „hárompilléres” nyugdíjrendszer bevezetésekor.
 
A tőkefedezeti pillér kiépítésekor a népesség elöregedése és a felosztó-kirovó rendszer előrelátható tarthatatlansága mellett külön hangsúlyt kapott „az ország gazdasági és pénzügyi bázisának modernizálása”, a reménytelen államfüggőségről való fokozatos leszoktatás.
A rendszer 13 éve alatt felgyűlt megtakarítások cca. 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíj-pénztári vagyont eredményeztek, melynek magán- vagy köztulajdon jellege felett viták bontakoztak ki.
Még ma is sokan gondolják Magyarországon, hogy a magánnyugdíj-pénztári vagyon az ő saját megtakarításuk. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezt a pénzt az emberek nem használhatták fel bármikor, bármire.”-mondta a magánnyugdíj-pénztári befizetésekről Rogán Antal, az Országgyűlés gazdasági bizottságának fideszes elnöke az Inforádiónak.
 
A fenti állítással szemben - a jogszabályi háttér alapján - azonban kijelenthető, hogy a tőkefedezeti pillérben gyűjtött megtakarítások magántulajdonnak számítanak, azok tulajdonképpen a saját tulajdon egy részének a befektetései a jövőbe.
 
Az 1997. évi LXXXII. törvény (a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról, továbbiakban: Mpt.) 5. §-a fogalmazza meg a működési alapelveket és az alapvető rendelkezéseket.
Az 5. § (1) bekezdése alapján az önkormányzati működés elvének megfelelően a pénztárra vonatkozó alapvető döntések meghozatalára kizárólag a pénztártagok jogosultak.
Ugyanezen szakasz (4) bekezdése „ex catedra” kimondja, hogy „a pénztártag követelése – a tulajdonlás elve szerint – a pénztártag tulajdona, amely e törvényben foglalt módon örökölhető, illetve erre vonatkozóan kedvezményezett jelölhető.”
 
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint „a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
Az Alkotmánybíróság - 2003 decemberében kelt - 867/B/1997 AB határozatában így fogalmaz:  
 
„Az Mpt. rögzíti a tulajdonlás elvét, melynek értelmében a pénztártag követelése a pénztártag    tulajdona. Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában (ABH 1995, 195-196.) fejtette ki részletesen a tulajdonvédelem és a társadalombiztosítási rendszer összefüggéseit.
Megállapítása szerint a tulajdonvédelem a társadalombiztosítás terén sem veszíti el kapcsolatát a saját vagyonnal vagy értékteremtő munkával, ebből pedig az a következtetés adódik, hogy a magánnyugdíj pénztárba eszközölt befizetéseire nézve a pénztártag tulajdonjogát alapjogi védelem illeti meg.
 
Az egyéni számlára történő tagdíjfizetések egyenlege tehát a pénztártag tulajdona, amely örökölhető. Ha a pénztártag a nyugdíjkorhatár előtt meghal, a megjelölt kedvezményezett (aki lehet akár a feleség, akár gyermek) az összeget megörökli. Az egyéni számláról történő értesítés alapján évről-évre látható a megtakarítás és hozamai értéke, becsülhető a nyugdíj mértéke és ez akár további befizetésre ösztönözhet. A pénztári tagok az 5. § (1) bekezdése alapján a tulajdonosi jogaikat gyakorolhatják a magánnyugdíj-pénztárukban. Természetesen a megtakarított vagyon célhoz kötött – nem véletlenül hívják nyugdíj-megtakarításnak – de a nyugdíjba vonulás után mindenki arra használja fel, amire csak akarja.
 
Az Mpt. 5.§-ának rendelkezéseit a 2010. évi CLIV. törvény szinte változatlanul fenntartotta. 

 

12 komment

Címkék: alkotmánybíróság alkotmány magántulajdon nyugdíjpénztár köztulajdon magánnyugdíj


2011.01.04. 16:12 mollie

Miben segíthet ez a blog?

 

 Amint ismeretes, az Országgyűlés 2010. decemberében elfogadta a a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztárválasztás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényt, amely meg is jelent a Magyar Közlöny 2010. évi 194. számában. 

Akik szeretnék magán-nyugdíjpénztári tagságukat fenntartani, 2010. január 31-ig nyilatkozattételre kötelezettek a Nyugdíjfolyósító ügyfélszolgálatain (bár bizonyos, igen szűk körű kivételt a törvény tartalmaz, ők február 28-áig adhatják le nyilatkozataikat).

Akik nem kívánják magánpénztári tagságukat fenntartani, nincs teendőjük: a nyilatkozattétel elmaradása automatikus átlépést jelent az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. 

Menni vagy maradni? Nehéz döntés. 

Sokakban merültek fel kérdések, sokan tanácstalanok. Úgy gondoljuk, hogy a rendelkezésre álló - sokszor ellentmondó -  információk sem adnak mindig elegendő alapot, így ezt a döntést kívánják e blog szerzői megkönnyíteni.

                

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: közélet választás döntés nyugdíjpénztár magánnyugdíj manyup nyugdíjsegítség


süti beállítások módosítása