H Holnap kiderül, hogy az Alkotmánybíróság megtárgyalja-e a közeljövőben a számtalan magán és egyéb (SZEMA, Stabilitás, MSZP) beadványt, amelyek a nyugdíj-csomag két fontos részének a megsemmisítését kérik:
2011.01.09. 18:11 magyi
Milyen szempontok alapján döntsenek a magánnyugdíjpénztár-tagok?
Szólj hozzá!
Címkék: döntés alkotmánybíróság csapda kalkulátorok ab beadványok
2011.01.08. 16:52 Hórusz-h
Tudja-e Ön, hogy
· a pénztártagnak a nyugdíjbavonulását megelőzően (az ún. felhalmozási időszakban) bekövetkezett halála esetén az egyéni számla hagyatékának nem része. A tag a halála esetére természetes személy kedvezményezett(ek)et jelölhet, amely többet jelent, mint egy „sima” örökölhetőség (hogy a jelenleg még kidolgozatlan új özvegyi nyugdíj-szabályokról ne is beszéljünk), ugyanis kedvezményezett nemcsak a gyermek vagy a házastárs lehet, hanem bárki, aki a pénztártag halálakor életben van; a kedvezményezett-jelölés pedig bármikor visszavonható és új kedvezményezett(ek) is jelölhető(k).
· a pénztártag nyugdíjazásakor (ide értve a korengedményes nyugdíjat, előnyugdíjat, szolgálati nyugdíjat, rokkantsági nyugdíjat is) választhat: az egyéni számla egyenlegét beválthatja az általa megfelelőnek tartott életjáradékra vagy - amennyiben a nyugdíjkorhatár eléréséig a különböző pénztárakban összeszámított tagsági jogviszonya nem haladja meg a 180 hónapot - egyösszegben felveheti. Az életjáradékot a pénztár biztosítóintézettől vásárolt járadékkal teljesíti.
A választható járadékfajták:
- ún. egyszerű életjáradék
- elején határozott időtartamos járadék
- végén határozott időtartamos járadék
- kettő vagy több életre szóló járadék
Az életjáradékot a pénztár a tag számára élete végéig havonta előre folyósítja.
Az elején határozott időtartamos életjáradék jellemzője, hogy a pénztár a járadékfolyósítás időpontjától számított, előre meghatározott időtartam lejártáig a pénztártagnak, illetve kedvezményezettjének, a meghatározott időtartam lejárata után pedig csak a pénztártag élete végéig folyósít járadékot. A végén határozott időtartamos logikája ellenkezője az előzőnek: a pénztár az életjáradékot a tag részére élethosszig folyósítja, majd a halála után - a szolgáltatási szabályzatban - előre meghatározott időtartam lejártáig a kedvezményezett is jogosult a járadékra.
Íme, egy leegyszerűsített életjáradék-kalkulátor az egyszerű életjáradék kiszámításához.
http://www.vg.hu/kalkulatorok/eletjaradek, emellett ajánlom a következőt is: http://www.moneychimp.com/calculator/retirement_calculator.htm
· a 2010. évi CLIV. törvény szerint akkor, ha az adott nyugdíjpénztár megszűnne – pl. a tagok minimum alá csökkenése esetén -, a végelszámolás keretében a tag 30 napon belül nyilatkozni köteles, melyik pénztárba kíván átlépni. A nyilatkozattétel elmaradása esetén a tagot a végelszámoló automatikusan visszalépteti a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.
Tehát a 2011. január 31-i, a pénztári tagság fenntartásáról történt nyilatkozattétel után ez a lehetőség egy „kiskapu” az állami rendszerbe visszalépéshez.
Fordítva azonban nem érvényes: tudja-e Ön, hogy amennyiben 2011. január 31-ig nem nyilatkozik a pénztári tagsága fenntartásáról, a továbbiakban nem térhet oda vissza?
2 komment
Címkék: öröklés életjáradék társadalombiztosítás demográfia magánpénztár visszalépés magánnyugdíj kedvezményezett járadékfajták
2011.01.08. 12:24 Hannabori
Az ONYF levelét megírta.... (2. rész)
Az előző blogbejegyzésben már foglalkoztam az Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság tájékoztató jellegű levelével, amely – bár segítség próbál lenni a döntésben – valójában több esetben félrevezet, lényegtelen információkat felnagyít, azonban sokszor indokolatlan és bizonyítatlan érvekkel él.
Az ominózus tájékoztató külön bekezdést szentel a munkáltatói vagy saját kiegészítés, valamint az infláció feletti hozamrész sorsával. A magánnyugdíj-pénztári befizetés során mód van arra, hogy a kötelező befizetésen felül a munkáltató, vagy maga a pénztártag kiegészítő befizetést vállaljon az öngondoskodás ösztönzése céljából. Az ebből a részből folyó összeggel, valamint a megtakarítás infláció feletti hozamrészével a jogosult háromféleképpen rendelkezhet. Kérheti egy összegben felvenni, kérheti az önkéntes nyugdíjpénztárába átvinni, illetve a pénztári megtakarításával együtt beviheti a társadalombiztosítás rendszerébe. Az ezzel kapcsolatos szabályokat a levél részletesen taglalja, ami azért is meglepő, mivel a kormányzat részéről elhangzottak olyan álláspontok, hogy a magánnyugdíj megtakarítások nem tekinthetőek magántulajdonnak. Ha azonban ezeket az összegeket - a vonatkozó jogi szabályozás ellenére - nem tartjuk saját tulajdonnak, miért jár vissza a pénztártagnak az összeg után keletkezett hozam, vagy a kötelező befizetésen felüli – a munkáltató vagy a pénztártag által teljesített - kiegészítés?
A levél azt állítja, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagság fenntartása mellett a jogosult lényegesen rosszabbul jár, mivel jövőbeni társadalombiztosítási nyugdíja jóval kisebb lesz. Ezt két dologgal indokolja: egyrészt azért, mert a pénztártag 2011. november 30-a után már csak a magánnyugdíj-rendszerben szerez jogosultságot, másrészt az eddig az időpontig megszerzett jogosultsága alapján megállapítható összegnek - a magánpénztári tagság miatt - csak a háromnegyedét fogja megkapni. Az első indok sok magyarázatot nem érdemel, a - véleményem szerint - súlyosan diszkriminatív szabály alkotmányosságát az Alkotmánybíróság minden bizonnyal felülvizsgálja az elkövetkezendő időben. A második érv pedig eddig is köztudott volt, hiszen a pénztártag az állami rendszerbe a nyugdíjbefizetéseinek cca. 75%-át teljesítette, így egyértelmű, hogy csak ilyen arányban fog részesülni az állami nyugdíjból is.
A Főigazgatóság levele egyértelműen agitáló célja nyilvánul meg abban is, hogy a levél szerint a magánnyugdíj-pénztárban maradás jövedelmi helyzettől függetlenül, sem fiatalabb, sem idősebb korosztálynak nem javasolható, a maradást kockázatos és nagy valószínűséggel kedvezőtlen döntésnek titulálja, anélkül, hogy azt példákkal, vagy egyéb érvekkel igazolná.
Blogunk a továbbiakban – példák bemutatásával is –segítséget kíván nyújtani abban, hogy a jövedelmi helyzettől és a korosztálytól függően kinek érdemes megfontolnia az átlépést, és ki az, akinek nagy valószínűséggel érdemesebb a magánnyugdíj-pénztári tagságát megtartani.
1 komment · 1 trackback
Címkék: magánpénztár magánnyugdíj onyf levél munkáltatói kiegészítés infláció feletti hozam
2011.01.08. 12:14 Hannabori
Az ONYF levelét megírta.... (1. rész)
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) a tavalyi év végén elkezdte kipostázni a 3 millió magánnyugdíj-pénztári tagnak levelét, amely tájékoztatásul szolgálna a maradás/visszalépés körében meghozandó nehéz, kétségekkel teli döntéshez.
A Főigazgatóság a levél első felében tájékoztat arról, hogy az Országgyűlés korábbi döntésének értelmében minden magánnyugdíj-pénztári tag ezután "szabadon" eldöntheti, hogy miképpen alakítja jövőbeni nyugellátását: vagy marad az átalakuló magánnyugdíj-rendszerben, vagy visszalép az állami nyugdíjrendszerbe.
Az ONYF a visszalépéssel kapcsolatban megdöbbentő kijelentést tesz, azt írja: a visszalépők teljes összegű nyugdíjellátásban fognak részesülni, azaz a visszalépő ellátását nem fogják csökkenteni amiatt, hogy a levél címzettje korábban magánpénztári tag volt. Félrevezető sejtetés - hogy egyébként nem járna az eddigi pénztártagoknak teljes nyugellátás az állami rendszerbe visszatérés során - érthetetlen, hiszen az állami rendszerbe átjelentkező az eddigi megtakarításait átviszi az állami rendszerbe, így befizetései százalékos arányban semmiben nem különbözik annak a befizetéseitől, aki végig az állami rendszerben volt/maradt. A levél ezt mégis egyfajta kegynek próbálja feltűntetni, holott ez evidens, és egyértelműen nem jár többletkiadással az államnak.
Az ONYF levele biztosítja az érintettet, hogy a magánnyugdíj-pénztárak eddigi egyéni számláján nyilvántartott összeg az állami nyugdíjrendszerben is változatlanul megjelenik az egyéni számláján. Az állami nyugdíjrendszer - mint köztudott - az úgynevezett kiosztó-felrovó rendszeren alapul, ami - többek között - azt jelenti, hogy az aktuális nyugdíjakat mindig az adott időszakban befizetett nyugdíjjárulékokból finanszírozzák. Amikor a korábbi magánnyugdíj-pénztári tagok megtakarításai átkerülnek az állami rendszerbe, azokból szintén az aktuális nyugdíjkifizetéseket fogja az állam eszközölni. A levél által említett "egyéni számla" semmi esetre sem hasonlítható össze a magánnyugdíj-pénztárakban összegyűjtött megtakarításokkal, amelyek követhetőek és valós, tőkefedezettel bíró saját számlaként viselkednek.
(Az egyéni számlás nyugdíjrendszerről a későbbiekben tervezünk külön bejegyzést írni)
A vizsgált levél legmegdöbbentőbb állítása, miszerint az állami rendszerben nyilvántartott összeg meghatározott feltételekkel örökölhető, sőt, a levél szerint az öröklés lehetősége miatt nem érdemes a pénztártagságot fenntartani, mert az öröklés, illetve a hozzátartozói ellátások szempontjából is kedvezőbb kilátásokat nyújt a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés. A levél alapján a visszalépett személy halála esetén ki fogják számítani, hogy a társadalombiztosítási "egyéni számla" alapján mekkora összegű özvegyi járadék állapítható meg. Az így megállapított özvegyi járadék és az eddigi társadalombiztosítási szabályok szerint megállapítható özvegyi nyugdíj közül az özvegy részére az előnyösebb ellátást fogják kifizetni. Az örökléssel kapcsolatban a levél mélyen hallgat arról, hogy a visszalépők korábbi befizetéseiből - haláluk esetén - csak házastársuk részesül, és azt is gondosan eltitkolja az ONYF, hogy az "egyéni számla" alapján kiszámított özvegyi járadék kiszámításáról egyelőre nincs döntés. Tény, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagok után - a nyugdíjkorhatár elérése előtti elhalálozás esetén - nemcsak az özvegy, de akár a gyermeke(i) is örökölnek, és nem bizonytalan számítások alapján megállapított töredék összeget, hanem az elhunyt pénztártag egyéni számlájának egyenlegét, teljes összegét. A fentiek ismeretében barokkos túlzás a Nyugdíjbiztosító azon állítása, hogy a visszalépés az öröklés és a hozzátartozói ellátások szempontjából kedvezőbb kilátással bír.
komment
Címkék: nyugdíj levél pénztár társadalombiztosítás egyéni magánnyugdíj onyf örökölhető számla
2011.01.07. 10:56 mollie
Jogfenntartó nyilatkozat – egy kitűnő ötlet
A pénztárban maradás vagy az állami rendszerbe átlépés nem mindenki számára jelent valós választási lehetőséget. Gondoljunk csak a 2010. évi CLIV. törvény végrehajtására kiadott 297/2010. (XII.23.) Korm. sz. rendelet 1.§-ának (4) bekezdésére, amely szerint:
„(4) A tag a nyilatkozat másolatát a nyilatkozattételt követõ 5 napon belül köteles megküldeni a foglalkoztatójának”
Vajon mi célt szolgálhat ez a rendelkezés akkor, amikor 2012. január 1-jéig nem történik, nem történhet átutalás a magánnyugdíjpénztárba?
Akár az is előfordulhat, hogy egyes állami alkalmazottak – akik kormány- vagy egyéb tisztviselőnek minősülnek és szolgálati viszonyuk 2 hónapos felmondási idővel, indokolás nélkül megszüntethető – esetén a bejelentés miatt hátrányba kerülnek?
Ugyanakkor tudjuk, hogy jónéhány kérelem íródott az Alkotmánybírósághoz, különböző okokból, részben a szolgálati időszámításnak a törvény rendelkezései szerinti jövőbeni megkülönböztető szabályai miatt. Amennyiben az AB a kérelmezőkhöz hasonlóan látja a törvény e passzusának alkotmányellenességét, akár meg is semmisítheti azt. Természetesen, nem mindegy, hogy a jövőre nézve vagy a törvény kihirdetésére visszamenőleges hatállyal teszi azt.
A hét elején találtam is egy ötletes megoldást a SZEMA honlapján ehhez:
A nyilatkozat letölthető innen: JOGFENNTARTÓ NYILATKOZAT
A SZEMA ügyvédi letétbe javasolja helyezni a nyilatkozatot, feltehetően azért, hogy ha esetleg a megsemmisítés mégsem visszamenőleges hatállyal következne be, a jogfenntartás érvényesíthető legyen bíróság előtt is.
Tegnap megtaláltam a Stabilitás honlapján az ezzel szinte szó szerint egyező jogfenntartó nyilatkozatot, azzal a különbséggel, hogy a Stabilitás azt javasolja: az aláírók azt juttassák el ajánlott és/vagy tértivevényes levélben az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak. Ebből a nyilatkozatból kimaradt az ügyvédi letétbe helyezés.
A magam részéről az ügyvédi letétbe helyezést erősebbnek tartom a jövőre is gondolva, esetleges pereskedés esetére, míg kissé kérdésesnek tartom, hogy az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság mihez kezd a hozzá megküldött nyilatkozatokkal.
A jogfenntartással egy következő blogbejegyzésünk is foglalkozik.
Szólj hozzá!
Címkék: nyugdíj alkotmánybíróság stabilitás szema magánnyugdíj jogfenntartás nyilatozat
2011.01.07. 10:47 Hannabori
A pénztártag megtakarítása magán- vagy köztulajdon?
Amikor az 1620-as években a Plymouth kolónia bevándorlói megérkeztek az Újvilágba, megpróbálták a földet közös tulajdonukká tenni. Ez azonban nem működött: a termékenységért nem mindenki tett meg minden tőle telhetőt, és az eredmény hamar élelemhiány lett. Egyszóval, 1623-ra már minden család önálló telket kapott, a megművelés saját felelősségével. Így már minden sokkal működőképesebbé vált. Ahogy William Bradford, a Plymouth kolónia második kormányzója egyik beszédében megfogalmazta, az emberek keményebben dolgoznak, ha saját telkük van, s a terményhozam így sokkalta magasabb. A tanulságot tehát nem nehéz megfogalmazni: az emberek jobban becsülik és használják saját magántulajdonukat, mint a köztulajdont. A magántulajdon növeli az innovációt, a munkára való hajlandóságot és az állampolgári felelősségtudatot.
12 komment
Címkék: alkotmánybíróság alkotmány magántulajdon nyugdíjpénztár köztulajdon magánnyugdíj
2011.01.06. 12:33 mollie
Egy kis áttekintés
A magánnyugdíjpénztári (második pilléres) rendszert 1997-ben hozta létre az országgyűlés, az 1997. évi LXXX-LXXXII. törvényekkel, azzal a céllal, hogy hosszú távon alacsony szintre szorítsa a költségvetésre a nyugdíjrendszerből fakadó terheket. Ezzel Magyarország a térségben elsőként hajtott végre ilyen reformot.
1998. január 1-től lépett hatályba az új nyugdíjrendszer, a második pillér a pályakezdőknek kötelezően, az aktív népesség – a pályakezdőket kivéve – választhatott, hogy az addigra megreformált (svájci indexálás, korhatár-emelés) tisztán felosztó-kirovó rendszerében marad (tisztán állami rendszer) vagy belép a több-pilléres vegyes rendszerbe.
A vegyes rendszerre az államival azonos szabályok vonatkoztak, azzal a különbséggel, hogy az első pillérből folyósított nyugdíj a tisztán állami rendszerhez képest egynegyedével alacsonyabb lesz; a vegyes rendszerre áttérők tehát automatikusan lemondtak az állami rendszerben szerzett nyugdíjjogosultságaik egynegyedéről. Tették ezt annak érdekében, hogy nyugdíjba vonulásuk után mind az első, mind a második pillérből származóan jogosultak legyenek ellátásra, azaz a második pillérben felhalmozott vagyonból származó járadék kiegészíti az állami rendszerből származó csökkentett járadékot.
A nyugdíjjárulékuk egy része ennek fejében a második pillérbe került.
A második pillér jelenleg mintegy 3 millió tagot számlál, akik kétharmada önként lépett a rendszerbe. A csatlakozók magas számának egyik oka – az örökölhető vagyonon kívül – feltehetően (több szakértő szerint) az volt, hogy míg a társadalom által nem túlságosan pozitívan megítélt tiszta felosztó-kirovó rendszer politikai kockázattal jár, ehhez képest a megtakarítások nyugdíjpénztárban történő felhalmozása és kezelése „csupán” piaci kockázatot jelent.
A vegyes rendszer alapja és elsőrendű célja tehát a kockázatmegosztás volt, az eredeti tervek szerint a GDP 1 %-ának megfelelő állami finanszírozási hiánnyal, tehát a rendszerben kezdettől szerepelt, hogy a vegyes rendszer a GDP 1 %-ának megfelelő hiányt eredményez a költségvetésben.
Ez azonban átmeneti hiányt jelentett, annak érdekében, hogy a pénztári tagok nyugdíjba vonulásakor az állami rendszer finanszírozási szükségletét jelentősen csökkentsék. A második pillér bevezetésének tehát az a célja és előnye, hogy átcsoportosítja az elöregedés hosszú távú terheinek egy részét a jelenre. A kieső járulékbevételek miatt keletkező deficit nem hasonlítható más deficithez abban az értelemben, hogy hasonló vagy akár nagyobb mértékű hosszútávú kiadáscsökkenés áll vele szemben.
Az állam ugyanakkor a lehetőségek széles skálájával rendelkezett ahhoz, hogy ha ez az átmeneti finanszírozási hiány az eredetileg tervezettnél nagyobb deficitet okozna, a rendszert hatékonyabban és jól szabályozottan működtesse (pl. az adminisztratív költségek csökkentésével, a versenyfeltételek javításával, rugalmasabb befektetési politika alakításával, stb.). A második pillér lehetőséget adott a mindenkori kormánynak arra, hogy (részben) már ma kezelje a hosszú távú finanszírozási kérdéseket. Konkrétabban: ha a kormány kiigazítja a költségvetést, és így helyet szorít a reform miatt kieső járulékbevételeknek, a fenntarthatóság egyértelműen javul.
Csakhogy az állam tényleges intézkedései ellenkező hatásúak voltak: a nyugdíjkötelezettségeket egy teljes év GDP-jével növelte a járulékkulcsok csökkentése és a 13. havi nyugdíj bevezetése. Az egymást követõ években nyugdíjazottak járadékai közötti eltérést megszüntető nyugdíjkorrekciós lépések újabb romlást okoztak, miként a svájci indexáláson felüli rendkívüli nyugdíjemelések is. Ugyanakkor a második pillér az állampapírba fektetés előírásai miatt relatíve alacsony nettó reálhozamrátákat ért el. A nyugdíjreform ellenére a rendszer továbbra is megtestesítette a szociális segélyezés és a társadalombiztosítás (azaz a részleges, de méltányos és járulékarányos keresetpótlás) keverékét. Mindez az állam mulasztása, amelyre a megfelelő válasz semmiképpen sem a működő rendszer lerombolása, a társadalom bizalomvesztésének felvállalása, sem a tőkésített magánpénztárak és a támogatott névleges egyéni számlás felosztó-kirovó rendszer valamiféle összemosása.
Az állami rendszerben ígért „transzparens” egyéni számlavezetés önmagában nem ösztönözhet tömegeket a formális rendszerbe visszatérésre, hisz ettől nem ugrik meg a foglalkoztatás, az adó- és járulékfizetési morál, a gazdasági növekedés. A fenntartható nyugdíjrendszernek ugyanis ezek lennének a feltételei.
A járulékfizetési készséget, de úgy általában is a jogbiztonságba vetett hitet nem feltétlenül mozdítja pozitív irányba, ha a már kialakult, évtizedes, tőkésített rendszert egyetlen törvénnyel meg lehet szüntetni, az azt mégis fenntartani kívánóknak feltűnően rövid határidőt adva, más irányú – az állami nyugdíjrendszerből történő kiíratkozás – szankciójával fenyegetve.
Az „erős állam” koncepciója nem együttműködésre ösztönöz: egészen extrém megoldásokra vezethet, a megtakarítások külföldre menekítésétől a feketemunka további elharapózásáig és ezzel a nyugdíjcélú befizetések csökkenéséig.
1 komment
Címkék: nyugdíj állam pénztár társadalombiztosítás magánnyugdíjpénztár kirovó felosztó
2011.01.05. 18:21 magyi
Az állami nyugdíj egészen biztosan csökkenni fog
Januárban a magánnyugdíjpénztár-tagoknak dönteniük kell, hogy az állami rendszert választják, vagy maradnak a pénztárukban. De ehhez tudniuk kell, hogy az állami rendszerben mire számíthatnak 10-20 vagy akár negyven év múlva. Mondhatnánk, hogy a ”fene” sem tudja, hogy akkor mi lesz.
„1. d. nyugdíjat csak a nyugdíj céljára befizetett összegből lehet finanszírozni, a költségvetés egyéb bevételeinek terhére nyugdíj nem fizethető, …”
4 komment
Címkék: kormány nyugdíj hiány állami csökkenés magánnyugdíj
2011.01.04. 16:12 mollie
Miben segíthet ez a blog?
Amint ismeretes, az Országgyűlés 2010. decemberében elfogadta a a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztárválasztás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényt, amely meg is jelent a Magyar Közlöny 2010. évi 194. számában.
Akik szeretnék magán-nyugdíjpénztári tagságukat fenntartani, 2010. január 31-ig nyilatkozattételre kötelezettek a Nyugdíjfolyósító ügyfélszolgálatain (bár bizonyos, igen szűk körű kivételt a törvény tartalmaz, ők február 28-áig adhatják le nyilatkozataikat).
Akik nem kívánják magánpénztári tagságukat fenntartani, nincs teendőjük: a nyilatkozattétel elmaradása automatikus átlépést jelent az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.
Menni vagy maradni? Nehéz döntés.
Sokakban merültek fel kérdések, sokan tanácstalanok. Úgy gondoljuk, hogy a rendelkezésre álló - sokszor ellentmondó - információk sem adnak mindig elegendő alapot, így ezt a döntést kívánják e blog szerzői megkönnyíteni.